Kb 20 hónapos fiúk - lányok anyukái? Gyereketek nektek is huncut és rafkózik? Hogy viselkedik gyereketek? (LENT)

Persze, hogy szokott huncutkodni a lányom, de sosem hagynám, hogy megtépjen vagy megüssön! Sem bedühödve, sem másként, soha, semmilyen körülmények között.

A rosszcsontkodás abban kimerül, hogy minden "nem, "nem", és egész testtel tiltakozik, ha valamit nem akar (pl pelenkázást) de rövidre zárom a vitát és viszem. Egy pillanat alatt elfelejti, hogy gondja volt :)

Nem tudom... Nálunk nem szokott ilyen lenni, de hallom másoktól is, hogy előfordul, de leginkább kistestvér születése után.

Lehet, hogy ..sőt biztos, hogy így vezet le valami feszültséget, mert ha nem ezt látja otthon vagy másoktól, tévében, hogy ütni kell, akkor csak van valami más oka. Mi lehet? Túl engedékenyek vagytok esetleg, és ha valamit mégis tiltani kell, az okozza? Csak ötletelek :)

Első.

Lehet, h egyszerűen iylen a vérmérséklete.

De nem szabad hagyni, jól csinálod, teljes ignorálás, és rájön, h nem jó ez a dolog.

az, h belenevet az arcodba dühítő dolog, de ne nevess vissza, hanem legyél szigorú, és mondd meg neki, h igenis megteszed, amit kértem.

Érdemes csak a legfontosabbakat tiltani, de azokat határozottan, és következetesen.

Nekem ha valamit nem tesz meg, akkor mondom neki, h rendben van, de akkor én sem teszek meg valamit.

Pl, kérem, h rendet pakoljon egy kicsit, ő persze dacol, h nem, rendben, addig nem nem ülök ide játszani veled, míg ez a kupi itt van.

Erre nyávogni szokott, h jaj, nem bírok rendet rakni, én még kicsi vagyok hozzá. A válaszom erre az, h oké, segítek, ha megkérsz.

Erre ő megkér, és fél perc alatt el is pakoltunk mindent, mehet a játék.

Azt kell tudatosítani, h dacolhat, de annak következménye van, dönthet így is, úgy is. Fontos, h tudja, h mi lesz a következmény. Ha nem teszi, akkor így járt, válallja és ész, legközelebb majd meggondolja.

Így vagyunk a büntisarokkal is, szólok kétszer, harmadszor már megemlítem, h mi lesz, ha nem teszi meg, ha még mindig nem, mehet büntibe.

Utána mindig megbeszélem, h mi történt, miért kellett ott ülnie, általában pontosan tudja. És utána megteszi:)

Az én kisfiam is húszhónapos. beszélni még nem tud, szavakat 8 szókezdeményeket) már használ, mindent megértet velünk és ő is szinte mindent megért. Szerintem borzasztó rossz csont. Szokott dobálózni, ha nem tetszik valami és csapkodni is. Volt olyan eset, hogy elém szaladt, hogy lássam, amikor eldobja a játékát, erre hátat fordítottam, akkor felvette és megint elém szaladt, hogy megint előttem dobja el. Ezt még néhányszor megismételte. Elég temperamentumos kis kölyök. Bár én is az vagyok, igyekszünk őt nyugodtnak nevelni, de úgy tűnik nem az a típus. Több féle módszert próbáltunk már alkalmazni a hisztikre, csapkolódásokra, a megöleléstől a nem szabad, fáj-on keresztül a kimegyek a szobából-ig. Minden helyzetben mást igényel. rafkósan ő is vigyorog, ha csalafintaságot csinál és elszalad. A férjem számára ez még érthetetlenebb, hiszen ő szűz csillagjegyű, nyugodt, békés természetű ember. Viszont én is kis izgága, örökmozgó gyerek voltam. Felnőttnek sem vagyok egy túl nyugodt típus. Mindketten bikák vagyunk.

A rosszcsontkodásba pedig minden belefér. nyilván nem minden akaratlagos, de annyi mindent akar csinálni mindig... inkább kis bosszúságokat okoz néha...Pl. amikor kész lett a bekötött diploma munkám, a kezemben volt, éppen mutattam a férjemnek, ő oda szaladt egy filccel a kezében és belefirkált. El sem tudtam húzni... Ez csak egy. Mikor mit.