Többgyerekesek, több gyereket tervezők, miért vállaltátok/játok be?

Nálunk egyszerre jött a három :-)

Viccen kívül, nyilván nekünk is végig kellett gondolni a terhességem alatt, hogyan tudjuk ezt megoldani (ezeket most nem fontossági sorrendben írom!):

- anyagiak, körülmények milyenek (lakás, autó), esetleges váratlan helyzetekre felkészülni, van-e megtakarításotok? mi történik, ha férj elveszíti a munkáját, miközben az anya még gyeden/gyesen van?

- segítség van-e (férj, nagyszülők, más rokonok, bébiszitter)

- meddig akar / tud anyuka otthon maradni a gyerekekkel? ha sok évet, akkor utána lesz-e még esélye, lehetősége normális munkát találni?

- mennyi időtök van arra, hogy a gyerekekkel intenzíven, aktívan foglalkozzatok - sok éven át? (mindkét szülőnek, nemcsak anyának!!)

- mindenképpen több gyereket szerettünk volna, mert úgy gondoltuk a férjemmel együtt, hogy nagyon jó, ha valakinek vannak testvérei. Kiskorban és később is.

Nekünk most jön a második. A legfőbb ok, hogy egyszer a szülők is elmennek és akkor legyen az életben még valaki, akire számíthatnak. Egy testvér sokkal jobb játszótárs, mint bármelyik márkás játék.

Nem vagyunk gazdagok mi sem, de amire kell, arra jut.

Szia, én még csak most vagyok itt az első babával, így nyugodtan mondhatod ne járjon a szám tapasztalat nélkül, és bizonyos szempontból ez igaz is, hisz még nem tudom hogy mi lesz akkor...DE amiért mégis hozzászólok:

Én egyke voltam - fiúsan lettem nevelve- így az oviban rendszerint sarokban álltam, mert megszoktam, hogy minden az enyém (szegény körülmények között éltünk), nekem jár az utolsó szó... stb., így rendszerint megvertem aki nem így látta a dolgot.

Nagyon sokszor voltam magányos, nem volt kivel játszanom, mindig igazodnom kellett más gyerekekhez...

Most itt vagyok, egyedül a nagyvilágban, a férjemen kívül nemigen számíthatok másra, így biztosak vagyunk abban hogy lesz kistesó, egy még mindenképp, de örülnék ha még kettő lenne, mert szerintem 2 vagy 3 az már nem sok mindenen változtat. Iskoláztatásnál is általánosban a könyvek valószínű ugyanazok lesznek, a ruhák... hát azt most az elsőhöz sem kellett vennünk, mert mindenkitől kaptunk, és ahogy az ő gyermekeik nőnek folyamatosan kapjuk majd a ruhákat (persze amíg én döntök az öltözésében, utána már biztos kérni fog ilyen-olyan ruhát), szóval egyedül a felsőoktatással járó nehézségeket, és anyagi terheket kell majd megoldani, de megtakarításunk pont emiatt is van...