Miért mondja mindenki h "lesz még rosszabb is"?!

Mert kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.

Van egy majdnem 10 éves fiam és egy 8,5 hónapos lányom.

A nagyon már kezdennek kiütközni a kamszodás első jelei, a kicsi meg jön-megy a lakásban (mászik) és pakol.

Ezer apró dolog miatt mondják, ahogy nő a gyereked, majd megtudod. Kínyilik a világ, minden érdekli őket, és nincs veszélyérzetük.

Már a kicsi is erős nem tszésének ad hangot, ha valamit nem kap meg.

Szóval majd néha visszaírod ezeket az időket:-))

Irigyek :)

Egyébként nem tudom.

Én is egy "egészéjszakátátalvó" babáról álmodozom :)

37+6 kismama

Ne törődj a károgókkal.

Nekem is simán el van a kezemben, de másnak járkálni kell vele, hogy nyugodt legyen. Lehet, hogy azt hiszik, te is egész nap körözöl a gyerekkel a szobában.

Én nem így gondolom. Én inkább úgy, hogy mindig azt gondolom, hogy na, ma, ma a legcukibb, aztán másnap úgy gondolom, annál is jobb lett, pedig azt gondoltam, a tegnapinál nem lehet jobb. Pedig az én babám másfél éves koráig zombit csinált belőlem, napi 3-4 óra alvásidőm volt, darabokban.

Szerintem hozzáállás kérdése. Meg az, ki mennyire tűri jól a monotonitást, van, akinek amellett, hogy imádja azt az időt, amit a babával tölthet, nagyon hiányzik a nagyobb társaság, a munkája, a mozgás, a pörgés, a változatosság. A házimunka keveseknek okoz sikerélményt (ezzel én is így vagyok).

Van, aki azért mondja, mert ugye pici babák még csak fekszenek, meg fordulgatnak, elvannak egyhelyben, nem csinálnak semmi olyat, amiből baj lehetne. Aztán, ha nagyobb lesz, megy mindenfelé, leszed dolgokat, amiket nem kellene, kirámolja a szekrényeket, eltör ezt-azt, felmászik a bútorokra 2 pill alatt, állandóan lesben kell állni, hogy épp mit talál ki, amivel veszélyeztetni tudja magát. Ez néha nagyon fárasztó tud lenni, bár eszméletlen jó dolog látni, mennyit fejlődik egy egy ilyen kaland alkalmával. Meg az is nagyon jó, amikor látod, mennyi minden érdekli. Van olyan ismerősöm, aki pl. rendmániás és sírva fakad, ha a babája szétrámol, vagy leeszi a bútort valami kajával, amit csak akkor volt hajlandó elfogadni, ha saját maga eheti meg. Ilyesmikre én már immunis vagyok, bár néha iszonyat mód el tudok fáradni estére, pedig "nem csináltam semmi különöset" egész nap.

Én is így voltam ezzel. Vannak "károgó" típusú emberek. "most élvezd ki, amíg ilyen kicsi", "majd ha már kúszik mászik meglátod milyen nehéz lesz", ugyanez"majd ha már áll", majd ha már jár", majd ha már szalad", majd ha már beszél" "majd ha már ovis" stb. stb. Soha nincs vége. Nem kell vele foglalkozni. Szerintem azok mondanak ilyeneket, akik saját maguk nem tudnak megbírkózni számukra is kielégítően ezekkel a helyzetekkel. Mert a gyerek tényleg folyamatosan változik, fejlődik, de ez a jó. Nagyobbikom most két éves, és én sose gondoltam rá, hogy bezzeg milyen jó volt, amíg még azt csinálta, amit én akartam. Azt hiszem ettől félnek az emberek, hogy egyre kevésbé tudják kontrollálni a csemetéjüket, és akkor "mi lesz". Hát nem mondom, hogy könnyű, mert tényleg nehezedik és bonyolódik a helyzet, de szerintem egyre klasszabb! Egy csoda, ahogy nyílik a kis világuk, és egyre többet befogadnak. (Most már van egy 3 hónapos kistesó is)

Szóval aggodalomra nincs ok szerintem! :o)

Lehet én is károgó vagyok de majd ha a foga jön meglátod miért mondják...

De inkább azt kívánom, hogy ne tudd meg bújjon ki a babád foga gond nélkül.