Anyukák, aki a baba elött pörgős életet éltek, sokat utaztak, hogyan tudtátok megszokni, hogy egész napotok pelenkázásból, etetésböl házimunkából áll, és abból, hogy egy gyerek után kell mászni egész nap?

Nem voltunk azok a nagy bulizósak, elmászkálósak, utazósak, mégis nehéz megélni a szabadidő hiányát, az állandó készenlétet, és egy gyerek napi szintű szórakoztatását. Kemény. Megszokni?

Önfeláldozás árán egy ideig, és a tudat, hogy csak egy korszak ez is, majd túljutunk rajta, ez segít "átvészelni".

Első babával nehezen szoktam meg a négy falat főleg, hogy téli baba volt, és olyan sokat nem lehetett kint lenni, vagy elmenni valamerre.

Most a második babámat várom, és eskü várom azt az időszakot, ami csak a babáról szól. Mert a nagyobbik lányom, olyan gyorsan megnőtt, hogy át kellett értékelnem a helyzetet! Tényleg elrepül ez a gyerek után mászkálós időszak, és aztán egy önálló kis életke lesz belőle, aki "tesz a fejedre".

Amikor meg már nagyobbacska, velük is szuper jókat lehet kirándulni, "pörögni". Más lesz az élet, de ebben is nagyon sok a szépség, sőt. Én tökre élvezem, ahogy a nagylányommal elmehetünk ide-oda. A kicsit pedig majd bevonom abba, hogy ne legyünk otthon ülősek.

Ha ennyire frusztrál a helyzet, akkor inkább add bölcsibe a picit. Mindkettőtöknek jobb lesz. A baba megérzi, ha egyfajta teherként tekintenek rá. Nem megbántani szeretnélek, de hogy ide kiírtál egy ilyen kérdést, számomra azt mutatja, hogy nehezen birkózol meg a helyzettel.

Másik babát is csak akkor vállaljatok, ha a gyermekre tudsz koncentrálni és nem azon kattogsz, milyen jó volt még akkor, amikor utazgathattál, pörögtél, stb.

Lehet egy személyes kérdésem? Ugyanis ismerős a szituáció egy baráti házaspárnál is nehezen viseli a feleség, ő azonban nyilvánosan nem vallaná be. A pénz amin utazgattál, pörögtél, a Tiéd volt, vagy a férjed keres(ett) jóval többet?