Miért ilyen a lányom? Nagyon félek, hogy elrontottunk valamit, mert egy kis ördögfióka.

Egy gyermekhez sok-sok türelem kell

a szekrényre szekrényzár, etetőszékbe biztonsági öv.

Nem vársz egy kicsit sokat egy 1 évestől???

Nagyon elrontottátok. Már amikor elkezdett kúszni-mászni,megkellett volna tanulnia,hogy mit nem szabad.

Az enyém is most egyéves,de nem dobálja az ételt,mert tudja,hogy akkor letezezm az asztaltól és a következő evésig nem kap semmit. Soha nem volt semmilyen zár a szekrényeken. Ha nem értette meg,ha rászóltam,elvittem onnan az ágyába,vagy kapott egy pacsit a kezére,fenekére. Ma is megpróbál néha valamit,de legfeljebb kétszer kell rászólni.

Tévedés,hogy egy pici baba nem érti meg,amit mondanak neki. Több eszük van.mint ahogy az anyukák gondolják.

Most már következetesnek kell lenned,és azzal sem törődni,ha hisztizik. Ha rájön,hogy nem csinálhatja azt,amit akar,a hiszti is néhány hét alatt abba marad.

1 évesen nálunk is ugyanez volt, ami tetszett neki megette, ami nek kellett eldobálta. Minden szekrényt kirámolt, napi 10x de azokat leragasztottuk széles cerluxal. Én elég türelmes vagyok, nem zavart, még akkor sem ha a konyhában az összes szekrényt fullra kirámolt és még dobolt is rajtuk! Wc- becbelecdobált mindent. Felmászott az ablakba, kanapé tetejére, etetőszékbe és felállt benne. Mindig rászóltam hogy jujj nem szabad, ésxelvittem onnét, visszapakoltam. Ha eldobálja az ételt etesd te! Most már ha megy és látom hogy olyat akar. Amit nem szabad csak annyit mondokazok hogy jujj, és nem csinálja. Hagyni kell hogy pakoljon, így ismerkedik a dolgokkal! Csak azt tiltom ami tényleg

veszélyes, vagy nem szabad.Gyerek, nem tudja hogy mit szabad mit nem, s neki minden érdekes és új!

"Az enyém is most egyéves,de nem dobálja az ételt,mert tudja,hogy akkor letezezm az asztaltól és a következő evésig nem kap semmit. "

Gratulálok, 1 évesen már egy tőled rettegő, félő gyereket neveltél ! :(

az enyém nem dobálja az ételt, eszik rendesen, de ha dobálná se nevelném így!

Melyik gyerek nem szeretné felfedezni a világot, hiszen nekik minden új, minden felfedeznivaló. Igen, sokmindent megértenek, de ez később 2-3 évesen tudatosul bennük! Addig is, egészen nagy korukig az a feladatunk hogy vigyázzunk rájuk és irányítsuk őket. Nem kis katonák, hanem gyerekek!!

Hát mindenesetre elég különböző válaszok vannak itt. Bár én még fiatal vagyok de szerintem már ilyen pici korban el kell kezdeni a nevelést, hiszen az alap tulajdonságai 7-8 éves korig fejlődnek ki és utánna bár még lehet alakítgatni de sokkal nehezebb.

De szeringtem eddig semmit nem rontottál el a nevelésben.:)Ilyen a jelleme, többen is írták, hogy ismerkedik a világgal. Ha semmi veszélyeset nem csinál akkor egy bizony szintig(!!!) hagyni kell.

Sokan írták, hogy mennyire helytelen, hogy rácsapsz a kezére vagy a popsijára. Hihetetlen mennyi az álszent ember (tisztelet a kivételne). Véleményem szerint azért nem árt néha egy kicsit a pacsi(nem verés, pofozkodás hanem egy kis megpacsolás!) mert ebből is tanul többek között a szóból.

Én is dobáltam anno a kaját, rendetlenkedtem, kipakoltam mindent és bizony néha kaptam a popsimra és nem lettem degenerált, szülő gyülőlő vagy verekedős.

nincs könnyű dolgotok! :) tényleg vannak elevenebb gyerkőcök, mint például a tiétek, szerintem egy évesen még semmi sincs elrontva, tekintve hogy a kérdésedből arra következtetek, hogy nem hagyjátok őt hisztizni, hanem igenis próbáljátok terelgetni és tanítani. Vannak gyerekek akiknél ez nehezebben megy, mert akaratosabbak természetüknél fogva és igen keményen feszegetik a határaikat. Az én kisfiam se egyszerű, vasakarattal bíró kis miniszörnyeteg :))

Én meggyőződésből nem tettem gyerekzárat sehová (eddig legalábbis) és nem is igazán pakoltam el, hanem onnantól kezdve, hogy elkezdett kúszni, ha oda ment és oda nyúlt amit nem szabadott, akkor szóltam neki és elvettem a kis kezét. naponta 100-szor :) most már vannak helyek, amiket nagyon jól tud, hogy nem szabad, persze bepróbálkozik, de általában elég ha szólok neki, hogy nem. Ha ez nem használ (főleg az új területeknél, ahol még nem tanulta meg) akkor elveszem a kezét, ha ez sem, akkor elviszem onnan, ha visszamászik akkor kiviszem a szobából, ha hisztizik nem törődöm vele, mutatok más játékot.

Az etetés. ez kiborító tud lenni tudom...:( szerencsére nálunk még egyenlőre nincs dobálózás, de hiszti már előfordul. általában mindig kell hogy legyen valami a kezében, különben nincs türelme ott ülni. kanalat, poharat, evéssel kapcsolatos dolgokat szoktam neki adni, hogy azokkal kalimpáljon, ha nagyon hisztizik akkor abbahagyom az etetését, elfordulok tőle és úgy csinálok mintha megenném a kajáját, rá se nézek, van hogy el is megyek onnan. Erre általában abba szokta hagyni. Akkor visszamegyek és megpróbálom újra, ha végképp nem megy, akkor kiveszem a székből és ennyi, tudomásul veszem, hogy már nem éhes. (nassolni nem adok, csak következő etetésnél kap újra enni).

persze ez mind a legjobb eset, azért megnyugtatásul, nálam is sokszor elszakad a cérna, és nem vagyok képes higgadt maradni, de a célom mindig ez, ahogy leírtam, csak nem mindig sikerül megvalósítani :)