Bölcsis beszoktatás időszakában normális az, hogy a lányom szinte folyamatosan sír, ameddig velem van?

1 hónapja kezdte a bölcsit és 2,5 éves. A bölcsiben mindenki kedves és megbízom bennük, pár napig sírdogált, de azóta nem. Jó kedve van ott,mindenben résztvesz, szépen eszik. Délután még nem tudták elaltatni, ezért hosszas próbálkozás után végül mindig kiadják és otthon alszik a lányom, de így 2 órával később, mint kellene. Este így eltolódik az alvás időpontja. Napi 10 óra kb. így is megvan.

Szerencsére még nem hiányzott betegség miatt. Ha a bölcsiről kérdezem, azt mondja, tetszik és szereti a gondozókat.

Az a problémám, hogy mindig sír,amikor velem vagy az apjával van. A rokonokkal jól elvan, szépen viselkedik, de amint megjelenek, elkezd hisztizni, máshogy beszél és végül akár órákig tartó fulladozással, majdnem hányással járó üvöltés kezdődik. Minden altatási és evési kísérletünk ilyen, de már a séták is egyre gyakrabban telnek így. Próbáltam higgadtan kérdezgetni, mi a baj, de egyszerűen nem értem, amitmond és 1 óra után már felemelem a hangom, akármennyire nem szeretném. Ölelgetni is próbálom, amikor vergődik, de várandós vagyok és gyakran megfájdul a kapálózásától a hasam, ráadásul, csak pár másodpercre nyugszik meg tőle. Ha nem veszek róla tudomást, az sem hadznál. Mit tehetnék? Ez még normális lehet és várjunk, vagy pszichológus kell? Egyszerűen nem tudom, hogy reagáljak, már mindig görcseim vannak a hiszti miatt. A férjemmel is így viselkedik, ő nyugodtabban reagál, de az sem segít.