Mit tennétek ebben a helyzetben?

Adnék neki szakirodalmat

A gyerek akkor megy, ha azt sikerült felfogni.

Megmutatnám a diagnózist.

És szemébemlndan, hogy ideje lenne a homokból kihúzni a fejèt.

( nálunk végül nem autizmus, csak idegrendszeri éretlenség volt…

A nagyszülők miatt vittem később szakemberhez a gyerekem… mert nincs baja.. ráér.. életkori.. csak féltékeny.. stb

Utóbb kerek perec megmondtam, hogy elfogultak voltak, és ha nem győzködnek, hallgattam volna a megérzésemre)

A lányomnak eddig nincs semmi diagnózisa, mert igazából úgy látjuk, hogy ami volt furcsasága, az mind kiérik, és kb minden rendszeres és alkalmi közösségben dicsérik, itthon is oké az életkori hisztisségen kívül, de Anyámék egy óra alatt elérik, hogy sikítva rohangásszon felalá meg este ordítva jaktáljon. De kb én is. Babakorában ilyen magas hangon visítottak neki, ha egy perce elvolt szegény, pl nézett egy játékot már hoztak neki másik hármat és rázták az orra előtt. Később ugyanez, csikizés, kergetés, visítozás. A gyereken lázszott egy idő után hogy teljesen szétesett, úgy vihogott mint egy bolond, és örültek hogy végre édesen kacag....

Elég nehezen fogták fel és sokáig azt gondolták, kötözködöm, de amikor tényleg rájöttek hogy nem hallgat rájuk és nem lehet leállítani, akkor hirtelen visszavettek.

Az is nagyon bosszantó volt, hogy az anyám egyszerűen nem áll velem szóba ha ott a gyerek, mert csak zavarom az unokázásban, amit ki akar élvezni szóval meg sem hallgatott soha.

Kinti parki séták alkalmával tudtunk inkább beszélgetni.

Állj ki a gyerekért, esetleg valahogy gyerek távollétében beszéljétek át.

Ha átjön Hozzátok is ilyen? Nem lehet egy fél napra elhívni és próbálni megmutatni neki a napirendet, a gyereknek ideális kommunikációt? Férjed mit mond?