Hogy érzitek magatokat anyukák otthon a babaitokkal?Mentálisan,lelkileg gondolom.En sehova nem járok, még boltba sem,néha jönnek hozzánk, ennyi.Nem vagyok egyébként társasági ember,de ez már lehet káros,mert nagyon begubózik az ember.

Én nem igen szerettem a babás időszakot. Pedig mentünk azért ide oda.

Sok ember eltünik ez tény, de Én pl ugyan úgy találkoztam barátokkal gyerekestől is.

A többiek is jó dolgokat, lehetőségeket írták.

11 hónapos kislányom születése óta utálja a babakocsit, az autózást és a hordozót is. 8 hónapos kora óta a csatosban elvan 10 percet, illetve a sport babakocsiban mostmár olyan fél óra a kapacitása, de ha fáradt, akkor annyi sem. Cipelni már nehéz, járni még nem tud, így nehéz bárhova is elindulni.

Én meg nagyon jövős-menős voltam, nekem ez borzasztó helyzet, hogy őszinte legyek. Vagy nem megyünk sehova, vagy hallgatom, hogy ordít útközben. Fantasztikus opciók.

Amióta tudunk, elmegyünk legalább egy fél órás sétára. Nekem már ez is felüdülés. Illetve minden hétvégén jön valaki. Család, vagy barátok. Szerencsére sok barát megmaradt, annyi változott, hogy mivel mindenki az ország ezer pontján lakik, nehezebb összeszervezni egy-egy találkát főleg így, hogy mindenhol vannak már szinte gyerekek.