Nem hiányzik néha a gyerek előtti éned/életed?

Talán az hiányzik a legjobban, hogy magamnak osszam be az időmet és a tennivalóimat. Hogy tudjam, van 1 órám, megcsinálni valamit és amikor csinálom, teljes gőzzel csinálhatom. Most lehet, hogy utólag lett volna 1 órám valamire, de nem tudom előre, hogy melyik gyerkőc meddig fog aludni, meddig szórakoztatja el magát, mennyire van ön- és közveszélyes vagy anyás hangulatban. Ha ébren vannak, fél szemmel oda kell figyelni, ha alszanak, fülelni. Van, hogy 4-szer kezdek bele, hogy megcsináljak valamit és 3-szor annyi időbe telik, mint a gyerek előtti időben. Belekezdek valamibe, félbe kell hagynom, mire visszamehetnék, előjön egy sürgősebb tennivaló (mondjuk kész a mosás vagy a főzés tart ott), rátalál a gyerek, elkezdi szétrámolni és hasonlók. És akkor ott van az alvás. Nem rajtam múlik, hogy mikor fekszem és mikor kelek.

Emellett igen, hiányoznak a szabadidős tevékenységek. Az, hogy elmegyünk valahova a férjemmel minimális szervezéssel. Most is megyünk, de jobban át kell gondolni és nem is lehet teljesen kikapcsolódni, ha ott vannak a gyerekek, mert figyelni kell rájuk. Viszont erre jobban számítottam, mint az állandó legózásra a tennivalókkal.

Kérdező, neharagudj, de én komolyan nem értelek.

A kérdésed alatt először azt írod, hogy semmire sem cserélnéd el a gyerekes életedet, és már a második gyereket várod, utána meg fokozatosan leírod, hogy hogyan ment tönkre az életed, mióta anya lettél, milyen dolgok hiányoznak, és mennyire, vagyis te inkább a gyerektelen életet választanád.

Akkor most?

Felejtsd el a rendet, én is kezdem.(pedig pakolok én is mégis.), akkor ne főzz fizessetek elő menüre. Néha én is szeretnék kikapcsolódást, bulit nem, azt 25felett már untam. Mint valami vénlány, álmos voltam mentem volna haza ,így azt nem tudom átérezni. Beülni iszogatni és pletyizni viszont szretek. Azt most is meg tudom csinálni. De valahogy én sem érzem hogy kipihenném magam vagy feltöltődnék úgy mint régen. Ha hazamegyek folytatódik a dolog..lehet rosszul alszik és akkor en is vagy barmi lehet kb. Nincs annyi energiám es ez zavar. ( illetve elmegy az ejszakázasra, hajnali takonyszívásra stb)

Igazából furcsa nekem is, én is aggódom, persze nem úgy mint valami idegbeteg..de tudom hogy mindig ez lesz ezentúl..jól van e, nem fázik, nincs melege? Kesőbb gondolom a merre jár, kivel baratkozik stb. Csak szeretném biztonságba tudni.

Összességében mégis imádom, nem cserelnem el ezt az életet. Az a helyzet hogy más emberré tesz minket. Teljesen..ég es föld. Ez persze nem azt jelenti hogy megszünök mint én, csak más a prioritás, és hatalmas alkalmazkodást igényel. Meg kell szokni az új énemet🙂 és midnenkinek a sajátját. Valakinek könnyebben megy valakinek nehezebben.

Miért lett lepontozva a 4-es válaszoló?

Igaza van.

Most aki azt írta, hogy vissza akarja kapni a régi életét, az fel van pontozva, aki meg azt írta hogy csak néha hiányzik neki, de a mostani, gyerekes életében boldog, azt tövig lepontoztátok? Érdekes..

Néha hiányzik neki a régi élete/énje*

#25 voltam.

28-as, oké, de én nem tudom eldönteni, hogy a kérdező folyamatosan érez-e így, vagy csak pillanatnyilag.

Mert nagyon nem mindegy.

Nekem folyamatosan hiányzik a korábbi életem pedig sosem buliztam.

Az hiányzik hogy én lehessek magamnak az első legalább néha. Akkor mehessek kakilni, pisilni mikor kell, akkor ehessek mikor éhes vagyok, anélkül hogy bujkálnék; hogy ne éjjel kelljen takarítanom és pakolnom mert napközben nem alszik nélkülem, hogy mikor kedvem szottyan csak úgy felkerekedjek és elinduljak valahova, hogy el tudjak menni egyedül vásárolni és ne a bevásárlással együtt még a gyereket is kelljen cipelnem haza, hogy ne kelljen egész nap tétlenségre kényszerítve lennem, hogy ne legyen mindenért bűntudatom (pl ha bekapcsolom a tv-t) stb. Rosszul érzem magam attól is, hogy ismerőseimnél 1 éves kihagyással már érkezik a második gyerek, én pedig fuldoklom sokszor eggyel is. Szeretném úgy szeretni az anyaságot, hogy akarjak még gyereket de nem szeretem az ezzel járó terheket és feladatokat.

Szeretem a gyerekem, tévedés ne essék, de borzasztóan hiányzik a szabadság. A választás szabadsága, hogy eldönthessem mikor mit szeretnék csinálni. Jelenleg börtönben érzem magam amit a romló időjárás is csak tovább erősít.

14 hónapossal vagyok itthon. Nem vagyok amúgy depressziós vagy rosszkedvű általában, de ez mégis fojtogat napi szinten. Remélem jobb lesz a bölcsivel ha visszamehetek dolgozni.