Karrier vs. Anyaság?

Én speciel itt vagyok, egy példának. Egy nagynevű labdarúgócsapat pszichológusa lehettem volna, azonban a munka Barcelonába szólított volna, a férjem -aki akkor még nem volt az- pedig Svájcban él(t). Azóta van egy 5 éves kislányom, egy 8 hós kisfiam, és itthon leszek még úgy 2 évig.

Abszolút nem bántam meg, azt hiszem, hogy idekint sikerült annyi szakmai elismerést kivívnom, mint amennyit ott sikerült volna.

31/N

Az idekint Svájcot takarja, elnézést :)

Tehát, sikerült itt elérnem annyit, amennyit Spanyolországban elérhettem volna :)

Én remélem, hogy nem kényszerülök választásra. Gyerekem már van, most a karrieren dolgozom. Mondjuk egyelőre még csak úgy, hogy tanulok. Azzal nincs gond :) Igaz, amit én fogok csinálni, az inkább hivatás, mivel szociális munkás leszek. Viszont azért nekem az is fontos, hogy tisztességes pénzt keressek azzal, amit csinálok, ezért úgy tervezem, hogy diploma után Angliába költözünk és ott fogok dolgozni.

Bizonyos téren szerencsésnek érzem magam, mivel egyrészt fiatalon, 20 évesen szültem, mire megkapom a diplomám, addigra már nagyobbacska csemetém lesz, nem egy 2-3 éves, így talán kevésbé lesz hátrányos a munkaadók szemében. A másik, ami szerintem előnyös, hogy az egyetem alatt nagyon sok lehetőségem van szakmai gyakorlatot szerezni, így majd azért lesz mit felmutatnom már, mire ott tartok, hogy állást keresek.

Én is a családot választottam. Felsővezető voltam egy multinál, ami nagyon jó volt, amíg egyedülálló voltam. Aztán megismertem a jelenlegi férjemet, és akkor vettem észre, hogy nincs is életem a munka mellett. Akkor már nem volt olyan könnyű válaszolni a szabadnapomon 20-30 telefonhívásra, vagy heti 60 órát dolgozni. Amikor a munkán kívül is van, aki várja az embert, akkor jön a feszültség a munka és magánélet köztt. Nálam legalábbis így volt. És a férjem addig nyaggatott, hogy keressek új munkát, míg beadtam a derekam. Ennek végülis a legfőbb oka az volt, hgoy tudtam, hogy olyan stressz-szinttel nagyon sokáig nem esnék teherbe (ahogy azt láttam a többi kolléganőmnél), mi pedig nagyon szerettünk volna gyereket. A férjem szintén felsővezető, így anyagilag megtehettük. Új munkahelyre mentem, kb. feleannyi bérért, és fél év múlva terhes is lettem. Most pedig úgy tervezzük, hogy legalább addig otthonmaradok a gyerekekkel, amíg a legkisebb is iskolás nem lesz (4 gyereket szeretnénk, eddig kettő van).

Egy percre sem bántam meg.