Miben lett más az anyaság, mint vártátok?

Ebben minden benne van:

Mielőtt Anya lettem,

Főzhettem magamnak meleg ételt.

Ruháim nem voltak pecsétesek.

Nyugodtan telefonálhattam.

Mielőtt Anya lettem,

Addig aludtam, amíg akartam

És nem izgultam milyen későn fekszem le.

Minden nap megfésülködtem, és fogat mostam.

Mielőtt Anya lettem,

Minden nap kitakarítottam.

Nem botlottam meg játékokban, és

nem felejtettem el altatódalok szövegét.

Mielőtt Anya lettem,

Nem izgultam, hogy a növényeim mérgezőek-e.

Nem gondoltam védőoltásokra.

Mielőtt Anya lettem,

Nem hányt le senki

Nem lettem kakis

Nem köptek le

Nem rágcsáltak meg

Nem pisiltek le

Vagy nem csipkedtek meg pici ujjak sem.

Mielőtt Anya lettem teljes birtokában voltam:

Gondolataimnak

Testemnek

Lelkemnek.

Végigaludtam az éjszakákat.

Mielőtt anya lettem,

Sosem tartottam egy síró gyereket, hogy az orvos megvizsgálhassa

Vagy beadja neki az injekciót.

Sosem néztem könnyes szemekbe és sírva sem fakadtam

Sosem váltam boldoggá egy egyszerű mosolyon.

Nem maradtam fenn késő éjjel, hogy egy alvó bébiben gyönyörködjek.

Mielőtt Anya lettem,

Nem tartottam kezemben egy alvó babát, mert nem akartam letenni.

Sosem éreztem, hogy a szívem apró darabokra törik

Mikor nem tudtam megszüntetni a fájdalmat.

Nem tudtam, hogy valami olyan pici ekkora hatással lesz életemre.

Sosem tudtam, hogy képes vagyok valakit ennyire szeretni.

Nem tudtam, hogy ennyire imádni fogom az Anyaságot.

Mielőtt Anya lettem,

Nem ismertem az érzést, hogy a szívem a testemen kívül dobog.

Nem tudtam milyen nagyszerű érzés a gyerek etetése.

Nem ismertem az Anya és Gyermeke közti köteléket.

Nem tudtam, hogy valami oly pici

Olyan fontossá tehet.

Mielőtt Anya lettem,

Sosem keltem fel az éjszaka kellős közepén

Minden tíz percben, hogy megnézzem minden rendben van-e.

Nem ismertem a melegséget

Az örömöt

A szeretetet

A szívfájdalmat

A csodát Vagy az Anyaság élvezetét.

Nem tudtam, hogy képes vagyok ilyen

érzésekre, mielőtt Anya lettem.

Saját tapasztalatom még nincs, de anyukám nemrég mondta ezt: ő arra számított, hogy pár évig problémás egy baba, onnantól meg minden megy, mint a karikacsapás. De pont az ellenkezőjét tapasztalta: eleinte csak apróbb problémák voltak, mint például miért fáj a baba hasa? Aztán jöttek sorban: miért verekszik az óvodában, miért nem tanul az iskolában, hova menjen gimibe, miért nincsenek barátai, avagy miért nem szűz már 13 évesen, milyen szakmát válasszon, amivel jó élete lehet, miért ment hozzá ahhoz a link alakhoz, miért nem boldog és mit lehetne tenni érte... az anyuka élete pedig örökre és visszavonhatatlanul megváltozik.

Lehet benne valami :)

Az első hozzászólásban valóban minden benne van.

A két véglet. Az ember nem gondolná, hogy valóban ilyen kevés ideje marad minden másra ami eddig természetes volt és alapvető, arra úgy kell időt keríteni valahogy. (fogmosás, rendrakás, fésülködés, evés stb.) Nem gondoltam volna, hogy semmi szabadidőm nem marad. Azt hittem mások csinálnak valamit rosszul :)

Ugyanakkor nem gondoltam volna, - bár tudtam én hogy boldogság -, de azt nem hogy ekkora, hogy valakit ennyire lehet szeretni, hogy valakiért ennyire lehet aggódni.

Én nagyon vártam, hogy megszülessen a kislányunk. Végül 2 hónapja sürgősségi császárral jött világra. Nem volt éppen komplikációmentes a szülés, de mikor megláttam, az sem érdekelt, hogy levegőt veszek-e vagy sem.

Alig vártam, hogy hazamenjünk a kórházból. Mindennap, mikor láttam páromat az üvegen kívül a váróban, sírva fakadtam. Rossz volt látni, hogy nem foghatja meg a lányát, nem adhat neki egy puszit a fejére, stb.

Mikor végre otthon voltunk, majdnem összeestem olyan fáradt és kimerült voltam. Nem tudtam a gyereket megszoptatni. Igazából fogalmam sincs miért, mert a kórházban mindig sikerült.

Első 6 hét nálunk maga volt a pokol. Azt hittem, hogy feladom, hogy én ezt nem csinálom tovább... Viszont, mikor aludt, az egyszerűen mindent kivert a fejemből.

Most, hogy 2 hónapos rengeteget mosolyog és vidám. Igaz most is van, hogy sír, de az még mindig maga a pokol.

Mindent összetéve, ha van is olyan dolog, mi rossz azt kiváltja a sok jó. Így nekem az elején negatív, de mostanságra pozitív csalódás volt az anyaság.

Mindig lesz jó és rossz dolog a gyereknevelésben :]]]