Hitel vagy albérlet? Ti melyiket választanátok? Férj + feleség + kisgyerek

Akármi történjen azzal a nagyon jó baráttal, hirtelen nagyon jó ellenséggé változik, és akkor röpülhettek mindannyian az utcára.

Ezért mondja mindenki, hogy inkább saját lakást, az legalábbis érzelmi zsarolástól mentes...

Azt szoktam mondani, hogy hitelt csak úgy biztonságos felvenni, ha valami módon már meg is van az az összeg, vagy biztosan látható, hogy belátható időn belül megszerezhető.

Ha 1-2 millió (na jó, mivel két felnőtt vagytok, így 3-4millió) hiányzik, és a többi rész megvan, továbbá biztos meló a következő 2-3 évre, akkor fel lehet venni.

Ha semmi önrész, akkor ne vegyél fel. Vagy vedd fel, de aztán ne az államtól várd a segélyt! Az ilyen mindenféle segélyek más rendes, spórolással élő emberektől vonódik el sajnos. Ha belerokkansz is fizesd amit magadra vállaltál!

Én a hitelt választottam a párommal. Közben született egy kislányunk...

Hál istennek, a szülők még mindig jól vannak, dolgoznak. Legalábbis komoly betegsége nincsen nekik, kisebb-nagyobb azért akad...szóval nem mostanában lesz az öröklés, és addig lakni kell valahol. Úgy gondoltuk, hogy ha már úgy is fizetni kell a lakhatásért (albérlet vagy lakáshitel), akkor inkább a sajátunkat fizetjük, bár valamivel több kiadás havonta. Így egyszer (most már csak 14 év) a mienk lesz a ház. Nyugdíjas korunkra nem az lesz, hogy a kevés nyugdíjból még az albérletet is ki kell fizetni. Mert ki tudja, ez az öröklés is olyan, hogy pl. apuéknál az egyik úgymond kisemmizi a többit, az egyik nagynénémé az egész örökség, pedig 6an vannak testvérek apuék. Na, ennyit az örökségről, ennyire lehet rá számítani szerintem. Bár gondolom Te "egyke" vagy. Páromék 3-an vannak tesók, nekem van egy nővérem, meg anyuék örökbe fogadtak egy lányt, akiről el tudom képzelni, hogy "kisemmiz" minket a nővéremmel, úgy mint aput a húga, mert el tudom róla sajnos képzelni. Igen, ezt meg lehet csinálni, csak egy jó ügyvéd kell.

Nem rossz az albérlet végül is, mert ha rendesen fizeted, biztosan nem tesznek ki, de adódhatnak olyan esetek, hogy mégis kell a ház a főbérlőnek. Nekem biztonságosabb, ha tudom, hogy ha fizetek, ott lakhatom, és ha újítok valamit a házon, magamnak teszem, én lakom benne, én élvezem a felújított lakásomat.

saját lakás párti vagyok. Az én férjem is fog lakást örökölni egyszer a szülei után, meg valamicskét én is. De erre nem lehet alapozni szerintem. Nem hiába tartják úgy, hogy az én szemétdombomon én vagyok az úr. Senkinek sincs kulcsa rajtam kívül, nem állít be a főbérlő ellenőrizni, ha felújítok valamit, azt magamnak teszem és az eredményét magam élvezem.

DE: a mi hitelünk ugyanannyi, mint egy albérlet lenne; van esélyünk rá, hogy a hitel lejárta előtt azt egyösszegben kifizessük (pár éven belül), szóval nem kötelezem el magam egy életre, és ha úgy tetszik, 10 év múlva eladhatom. Amit pedig beleöltem, az az ingatlan értékét fogja növelni, nem pedig más zsebét.

albérlet,ha 10 évig tök jól elvoltatok,akkor mi változna?

Mi is így élünk,saját lakásra meg teszünk félre,akkor lesz,ha egy összegben ki tudjuk fizetni hitel nélkül,addig felesleges,csak azért,h elmondhassuk,h a mi nevünkön van...

Egyébként a mi főbérlőnknek nincs kulcsa a lakáshoz,sőt az előző albérletünkben sem volt kulcsuk..Ha valami kell,elromlik,stb,szólunk neki és megveszi,megjavítja,ahogy mi kérjük..bútorok meg a mieink,attól lesz úgyis otthonos..

Mi is albérletben lakunk egy majdnem 20 hónapos gyerkőccel.

Szerettünk volna saját házat, de miért is nem vettünk?

Mert jött a válság, és nem mertünk beleugrani egy 10-20 évig tartó hitelbe. Hiába van 7 számjegyű megtakarításunk, az ugye menne a ház árába, plusz még erre jöhetne egy csomó hitel. Tehát ott lennénk egy kicsi gyerekkel egy házban, ami nem is a miénk (merthogy csak a hitel lejárata után lesz a miénk), a bank simán kipakol, ha nem tudom fizetni a részleteket, és hát a párom is és én is közalkalmazottak vagyunk. Nem panaszkodom, mert a párom jól keres, de sajnos "közel a tűzhöz", így benne van a pakliban, hogy egyik nap azt mondják, viszlát! És akkor mit csinálunk? Semmi megtakarítás, csak jönnek a csekkek, egy idő után esetleg nem tudjuk fizetni, akkor a bankot rohadtul nem fogja érdekelni, hogy miért is nem tudok fizetni.

Én is most érzem magunkat biztonságban! Most megvan a megtakarításunk, amit folyamatosan szaporítunk is, hátha egyszer összegyűlik annyi, hogy a lehető legkevesebb hitelt kelljen felvenni (merthogy igen, szeretnék saját házat, de nem ilyen áron, ahogy most lehetne). Igaz az albérletünk többe van, mint a tietek, de megbízható a főbérlő (az unokájának szánja a lakást, aki most kb 3 éves), és ha valami gikszer adódik, akkor még mindig mehetünk olcsóbb albérletbe, még mindig megmarad a megtakarításunk, és ahhoz tudunk nyúlni, ha szükséges.

Egyszer már ezt majdnem így leírtam ezen az oldalon, erre jött is egy románia hozzászóló, hogy nem érti ő a magyarokat mit sírnak állandóan, mert ő igenis ismeri a magyar lakáspiacot, rendszeresen jár Magyarországra és ő tudja, hogy már kicsi pénzért lehetne itt házat venni, míg ők ott Romániában milyen rosszul élnek...

Hát nem reagáltam rá, de szívesen megírtam volna neki, hogy igen, szülőfalunkban a megtakarításunkból már 2 házat vehettünk volna!!! DE! Nem véletlen költöztünk el onnan! Ott semmi munkalehetőség, az oktatás, a kultúra eléggé gyerekcipőben jár, és sajna mi nem olyan beállítottságúak vagyunk, akik falusi életre hivatottak. Én nem tudnám magam elképzelni amint egész nap tyúkokat kergetek, kapálok, tehenet fejek, stb... Ugyanilyen a párom is.

Ezért Budapestre költöztünk, ahol jóval több a munkalehetőség, ugyanazt a munkát 2-3-szor jobban megfizetik mint otthon. Cserébe itt (pontosabban a Pest környéki településeken) iszonyatosan magasak az ingatlanárak. Ha itt szeretnénk házat venni, olyat ami az igényünknek megfelel, akkor jó lenne megháromszorozni az eddig összegyűlt pénzünket. Ja, és hogy túl nagyok az igényeink? Lehet... De ha már saját házat veszek, akkor az legyen olyan, amilyet én szeretnék. Csak azért nem veszünk egy 1 szobás lepukkant viskót, hogy elmondhassuk van saját házunk!

Na mostmár befejezem, szerintem így is elég hosszúra sikerült... :)

Albérlet. Nem is volt kérdéses. Én nem akartam hitelt felvenni, minek kössük ide magunkat? Albérletet akkor váltunk, amikor kedvünk tartja, viszont egy lakást eladni... Főleg, ha még a hitel is bonyolítja a dolgot. Kétlem, hogy még 10-20 évig pont ezen a környéken, vagy éppen ebben a városban akarunk lakni, akkor meg minek?

Eddig három helyen laktunk, mindig úgy választottunk, hogy helyileg praktikus legyen, és amikor már nem volt az, akkor váltottuk. Igaz, a mostaniért szinte meg kellett verekedni, mert az egyetem mellett van (én egyetemre járok), plusz itt van mellette az ovi is, és persze minden egyetemista ilyen közel akar lakni a sulijához, nekem ez kb. 3 perc gyalog.

A lakbér mind a három helyen közel ugyan annyiba került, míg a törlesztők ez idő alatt kb. a duplájára nőttek (ha nem többre), amit már biztos nem tudnánk fizetni.

Mondjuk én ismerőstől nem szívesen bérelnék, egy baráttal könnyebb összeveszni, mint egy idegennel, még ha kevésbé valószínű is. Viszont van korrekt szerződés, minden le van papírozva.

Mi alapból hitelellenesek vagyunk, soha nem volt, és nem is lesz. Amikor összegyűlt a pénzünk, vettünk egy 1,5 szobás panellakást nagyon olcsón. Amikor megvan rá a pénzed, sokkal olcsóbban tudsz lakást venni, mert azt mondod, hogy másnap kp fizetsz, az eladónak elmegy az esze, és képes százezreket/milliókat engedni az árból. Amikor megint összegyűlt a pénzünk, akkor meghirdettük a lakásunkat, és ismételten készpénzért vettünk, nagyon olcsón egy 3 szobás szuper lakást.

Én biztos nem vennék fel hitelt a helyetekben.