Mennyi idő telt el aközött, mikor mondtátok párotoknak, hogy szeretnétek babát, s míg ő is azt mondta?

Mi nem néztük az anyagiakat.

Kettőnk bevétele 120 ezer volt mikor az albérletünkbe megszületett a lányom.

A párom a kezdetektől teljesen rám bízta a döntést, hogy mikor vállaljunk babát, ő készen állt rá akármikor.

Végül 29 évesen lett elegem ebből a nyomorult anyagi helyzetből, azt mondtam, nem várok tovább a csodára.

Így is 1 év kellett, mire megfogant a lányunk, 31 évesen szültem.

Bennem egy éve jött elő a gyerek utáni vágy, az eljegyzésünk után nem sokkal, benne pár hónappal később. Már mindketten nagyon szeretnénk, még pár hónapot várni kell a munka miatt.

A feltételeitek szerintem ideálisak, az is kérdés amúgy még, hogy a gyedet, tgyást meddig kaphatnád, megvan-e a megfelelő mennyiségű munkaviszony hozzá.

A férjemnek valahogy akörül jött meg a kedve, hogy összeházasodtunk.

Ti hány évesek vagytok?

Az tűnt fel, hogy a kapcsolatotokról nem is írtál. Mióta vagytok együtt? Mióta éltek együtt? Hány évesek vagytok?

Ezek szerintem legalább olyan fontos tényezők, mint a az anyagiak.

Kérdésekre válaszolva: Nálunk párom, hozta fel először, és már akkor egyet értettem,de meg kellett várni, hogy megteremtsük a körülményeket. Munka miatt nehéz volt az összeköltözés, de megoldottuk. Az első megemlítés és a tényleges babaprojectbe való belevágás között kb 4-5 hónap telt el.

Jah, és én vagyok a Nő a kapcsolatban.

Anyagilag szerintem megvannak nálatok a feltételek. Párod miért várna? Az anyagiak miatt vagy más miatt?

mi sem néztünk anyagiakat

mindketten kerestünk albérletben éltünk, de bármikor mehetnék bármelyikünk szüleihez ha bajban lennénk.

aa párom már amikor összejöttünk tervezgetett viccesen, hogy de rég volt már olyan kapcsolatban, hogy vlaki várja otton, együtt főznek, már az elején amikor még épphogy csak összejártunk ezekkel viccelődött.

később nekem még korán lett volna, mindig féltem hogy nem védekezünk elég normálisan, nehogy baba legyen, már rettegtem lefeküdni vele, fogamzásgátlót nem szedhetek, illetve miért én "mérgezzem" magam évekig..szóval nem is elvem.

erre ő egyre felelőtlenebb lett, már abban reménykedett, hogy nem jön meg és "az övé leszek teljesen.."utána meg beszéltünk is róla, nagyon akart babát és haragudni kezdett amiért megjött..

én meg kezdtem eljátszani a gondolattal, hogy nagy szerelem van, boldogság és legyen egy "örök pecsétje", gyümölcse egy életre, bármi is történjék utána.

szóval kb az első évben jött a baba :)

Mindegy, hogy kinek hogy volt, a te esetedben a párod nem áll még rá készen lelkileg. Erőltetni nem jó, viszont szoktasd a gondolathoz, hogy te már kész vagy a babavállalásra. Figyeld meg, hogyan viszonyul a gyerekekhez, babás ismerősökhöz, esetleg ha van rá mód, mit kezd egy rábízott kisbabával. Az anyai ösztönök erősek bennünk, de a férfiakban nehezen alakulnak ki ezek az érzések, sokuknál csak akkor, ha megszületik a saját gyereke.

Nálunk egyébként úgy volt, hogy mi is sok ideig jártunk együtt, 5 év után házasodtunk össze, és a rokonságban mindenki követelőzően kérdezgette, mikor lesz már baba? Láttam, hogy a páromat idegesíti a dolog, mindig kitérő válaszokat adott, hárított, még élni akarunk, szórakozni, ráér még stb. Láttam hogy megijeszti a gyerekvállalás gondolata. Tudta, hogy nekem már minden vágyam a baba, ezt valahogy beszélni se kellet köztünk, de mondta, hogy ő várna még. Aztán az esküvő után egy évvel azt mondta, nem bánja ha 1-2 év múlva már összejön a baba, ezért nyugodtan hagyjam abba a gyógyszerszedést, ő meg lassan hozzászokik a gondolathoz. Pechjére rögtön össze is jött a baba...