Anyukák, ti mikor éreztétek teljesen biztosan úgy, hogy most már elég érettek vagytok a gyerekvállaláshoz? Nem volt bennetek semmi kétely?
Mikor éreztétek úgy, hogy most már egészen biztosak vagytok benne, hogy édesanyák szeretnétek lenni? Nem féltetek? Nem voltak kételyeitek? Mit éreztetek pontosan? Emlékeztek még rá?
Én az elmúlt fél évben egyre többször érzem azt, hogy nagyon vágyom egy kisbabára. Sokszor kapom azon magam, hogy babaneveken gondolkodom, vagy elképzelem, hogyan rendeznék be egy babaszobát... önkéntelenül elmosolyodom az után sétáló, babakocsit tologató anyukák láttán... ilyesmi. De aztán mindig megijedek és elbizonytalanodok, ha eszembe jut, mekkora felelősség és mennyi változás jár együtt egy kisgyerekkel. Vajon jó szülő lennék egyáltalán? Lenne hozzá elég erőm, elég türelmem, hogy jól neveljem? Milyen lenne maga a szülés? Könnyű és gyors, vagy nehéz és komplikációkkal teli? Császároznak vajon vagy természetes módon szülhetnék? Lesz utána aranyerem, visszerem, kötényhasam?
Aztán meg arra gondolok, hogy mindez nem is számít semmit, mert annyira jó lenne anyának lenni, hogy ezért mindent képes lennék végigcsinálni és elviselni. Ilyenkor egy kicsit megnyugszom és megint azon kapom magam, hogy gondolatban ismét babaneveket válogatok... de aztán újra jön a pánik, hogy úristen, mi lesz, ha mégse tudnám ezt jól csinálni, nem biztos, hogy fel vagyok én erre készülve, egy gyerek olyan nagy felelősség...
Folyamatosan kavarog bennem ez a két szélsőséges érzés, egyszer azt érzem, hogy nagyon akarom, aztán meg bepánikolok, hogy talán mégse kéne, úgyse menne ez nekem, nem is biztos, hogy jó szülő lennék, stb...
Ti mit gondoltok erről? Szerintetek mikor múlik el ez a bizonytalanság bennem? Vagy ez teljesen normális dolog?
Nálatok ez hogy volt? Ti nem féltetek az elején? Nem volt bennetek kétely? Teljesen biztosak voltatok magatokban?
Mesélnétek nekem erről? Örülnék, ha megosztanátok velem a tapasztalataitokat. :)
válasza:Nálunk több faktor is közre játszott. Maga a gyerekvállalás úgy 26 éves korom körül kezdett el "érdekelni", de mindig is úgy voltam vele, hogy 30 előtt nem (szerettem volna még dolgozni, világot látni).
31 éves korunkra végülis ott tartottunk...már állt a ház, be volt szépen rendezve, évek óta ott éltünk. Voltunk 3-4 nagyobb nyaraláson a férjemmel, amire előbb mindenképp el akartunk menni- világot látni, túrázni, kötetlenül, úgy, ahogy kisgyerekkel nem lehet egy ideig. Letettük a búvárigazolványt, amire 24 éves korunk óta vágytunk és persze használtuk sokat :) És nem végsősoron, addigra 5 éve dolgoztam a munkahelyemen, amit amúgy nagyon szeretek de úgy éreztem elég volt, most jöhet egy szünet.
És mindez idő alatt, amíg magunkat is jobban megismertük, éltük az életünket, egyre felerősödött a vágy, hogy le kellene csillapodni kicsit, családot alapítani is. Nem félelemmel mentünk bele, hanem örömmel.
Ilyen hülyeségeken pánikolós időszakom sosem volt, de ez lehet annak is köszönhető, hogy külföldön élek egy normális társadalomban, ahol nem jár megvetés, ha császárral szülsz, ha nem vagy ősanya, ha ez, ha az...
válasza:Én mióta az eszemet tudom mindig is anyuka akartam lenni 😊 Persze nyilván volt egy-két kritérium amiket előtte el akartunk érni!
Mi először összehásodtunk mert fontosnak tartottuk,volt saját házunk amit már addigra belaktunk 😉 és persze volt munkaviszonyom is.
Nekem csak afelől voltak kétségeim hogy elég jó anya leszek e (de emiatt a mai napig aggódom 😥 )
válasza:Oh ha terhes leszel akkor jön az igazi aggódás.Szóval nyugi ;)
Én 27 évesen lettem terhes.Nagyjából 26éves korom óta foglalkoztatott a dolog.Későbbre terveztük (1-2év) de most jött ;)
Sajnos sosincs tökéletes időpont.Mindig kell valami mindig hiányzik valami vagy van valami "zűr".
Az alapok legyenek meg ez fontos.Meg kinek mi az igény.Nálunk van fix munkahely,autó,jut mindenre de nincs lakásunk és nem is lesz sajnos jó darabig.Bár párom jól keres nem annyival van bejelentve,nekem van egy hitelem és tàppénzre kerültem szóval hiába az őnerő meg minden szóba nem állnak velünk így.
Ha erre vártunk volna pl lehet 35 évesen sem szülnék...
A bizonytalanság: terhesség előtt nem volt.Aztán beindultak a hornonok...hát mindig parázok valamin.hogy fogom csinálni,minden rendben van-e a babával,stb.
Innentől indul az igazi aggódás.Ez természetes dolog.
válasza:Fiatalabb koromban úgy éreztem, hoyg alkalmas vagyok rá lelkileg, rózsaszín ködnek láttam a gyerekvállalást az összes velejáró dologgal együtt. Aztán mikor rájöttem, hogy na ez nem így van, akkor estem pont teherbe. :D
Hát igen, nagyon sokat aggódtam az elején (sok más dolog miatt is, ami még inkább megnehezítette a terhességet), de azóta is vannak bennem kételyek (sőt van olyan, amiben biztos vagyok, hogy rosszul csinálom)
De megpróbálok mindennek utána nézni több forrásből, mások tapasztalatait megkérdezem, és igyekszek mindent magamhoz képest a legjobban csinálni.
A másik: tulajdonképpen felnőtt korban derül ki, hogy "mit is neveltünk" a gyerekeinkből. Pl. anyósom fiai nem voltak egyszerű gyerekek, sok gond volt velük. De nemrég mondta, hogy tulajdonképpen jó munkát végzett, mert mindkét fia tisztességes, családszerető, szorgalmas, becsületes stb. felnőtt lett.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!