Hanyadik osztálytól csinálják meg a házi feladatot Önállóan az elejétől a végéig es ami fő, Precízen a gyerekek?

Korábban volt ilyen kérdés, lehet nem ebben a topikban. Ott a kérdező szintén a gyerekéért aggódott, hogy miért nem tanul. Ahogy ott válaszolgattak, elég támogató válaszok jöttek, az jött le, hogy ha nincs belső motiváció akkor a szülő keresztbe feszület, nem tudja elerni. Van akinek ez a feladat tudat kezdetektől megvan, másnak nincs és nem lehet motiválni.

Hanyadikas? Nincs tanulási problémája? Ha olvasási nehézség, diszlexia stb fenn áll még akkor is érezheti teljesen feleslegesnek a tanulást mert semmi siker elmenye nincs.

Nézd, ez nehéz téma, mert ha a gyerek igyekszik megfelelni mindenben a tanároknak, akkor meg az a baj, hogy szolgalelkű. Legalábbis a modern gyerekpszichológia szerint. Én azt szoktam mondani, hogy lehet, hogy amit a suliban tanulnak, nem mindennek fogja hasznát venni, de jelenleg a tanár a főnök, és azt kell csinálni, amit mond. A munkahelyen sem értek egyet feltétlenül azzal, amit a főnököm kér tőlem, mégis megcsinálom. Szóval igyekezzen teljesíteni. Ha másik gyerekhez hasonlítgatod, az sem jó, mert akkor egyrészt lehet kisebbrendűségi komplexusa, ha ő nem olyan jó. Ha meg ő a jobb, akkor dicsekedni fog, és ezért közösítik ki. Ha ráhagyod, akkor az a baj, mert nem akar megfelelni az elvárásoknak. Ha túlságosan meg akar felelni az elvárásoknak, akkor szorongani fog.

Bármit csinálsz, valaki biztos kritizálni fog.

Hát, valahogy meg kell találni az arany középutat, de nem egyszerű. Ugyanakkor szerintem túl van lihegve ez a boldog gyerekkor is. Régen már a 10 éves gyerekek is dolgoztak, most meg némelyik éhen is halna, ha az anyja nem tenné elé a kaját. Szóval szerintem nem baj, ha vannak elvárások, és meg kell neki mondani, hogy ez a dolga, és neki ezt meg kell csinálni. Ha nem sikerül, akkor nem olyan nagy baj, de legalább próbálkozzon.

Az én fiamat speciális suliba akarták küldeni, mert a magatartásával voltak gondok, de én nem engedtem. Leginkább az ellenállás miatt mondták az óvónők, hogy fejleszthetetlen. Én szoktam neki mondani, hogy örüljön, hogy normál iskolába járhat, és a tanár elvár tőle dolgokat, mert az azt jelenti, hogy őt képesnek tartják erre, okosnak tartják. Nem úgy, mint a drága óvónői, akik szerint simán a gyógyóba kellett volna vinnem. Szóval az, hogy a tanár tanulnivalót ad neki, az megtisztelő, és örüljön neki. Ez valahogy hatni szokott, mert akkor kihúzza magát, hogy jó, akkor ő ezt meg tudja csinálni. Amúgy abban sem vagyok biztos, hogy ezzel jót teszek neki, hogy mindig emlegetem, hogy honnan indultunk. A fene tudja, mi a jó. Majd ha felnőttek, kiderül, hogy jól csináltuk-e.

A magadnak tanulsz, meg nem lesz belőled semmi, ha nem tanulsz dolgokat valóban nem tudják értékelni. A lányommal most állunk pályaválasztás előtt, és hát a lényeg az, hogy minél egyszerűbben, minél kevesebb munkával jó sok pénzt keressünk. Hát persze, mind ezt szeretnénk, csak hát ez nem így működik. Ezek nagyon távoli jövőbeli célok, a gyerek nem érti, hogy miért is nem lehet neki rendes munkája, ha az iskolában nem tanul. Hiszen a munkahelyen nem kell tudni a történelmet, meg a fizikát.

2.-3.

De nem az összes tantárgyat. Van ahol kellett segítség.