Hogyan oldjátok meg a vitás, helyzetet a kamaszokkal?

Nincs gyerekem kérdező, de 22 évesen azt kell mondjam, hasonló voltam 10 és 12 éves korom között. Most már jobb (meg nyilván már kamaszként is jobb volt), képes vagyok kezelni az indulataimat és nem üvölteni mindenkivel.

Nálam a fő probléma az volt, hogy nem fejezhettem ki ha valami nem tetszett, mármint nem volt szabad azt mondani, hogy pl nem ízlik a leves, ne oda menjünk kirándulni, ne azt a filmet nézzük... Így ezek gyűltek, és néha a legkisebb dolog robbantotta be a hisztit. Az iskola is sok volt nekem kicsit, nagyok voltak az elvárások mert 8 évfolyamos gimnázium volt. Így egyszerűen a túl sok stressz okozta a kitöréseket.

Ami akutan segített, az az volt, ha kiüvölthettem magam, ezzel 10-15 perc alatt megnyugodtam. Ami a gyökereket illeti, nyilván érdemes megszüntetni a kiváltó okot (ha van) vagy valahogy levezetni a feszültséget, pl sport, rajzolás, amit élvez a gyerek.

Én élveztem, hogy megteremtem a közeget a nyugodt alvásához, nem kínként gondoltam rá és ennyire betonharcosnak se kell lenni, hogy csak kocsival kozlekedsz meg teremben vagy otthon edzel. A gyerekednek ne ezt add át, ő a külvilágra lesz kivancsi.

Ilyen piciként biztos nem adtam volna senkinek, mert anyai ösztöne, gyereke neked van.

Attol, hogy eltologatja még nem biztos, hogy észre veszi ha bukik, beszall egy bogár (a szunyoghalo ellenére is vagy akarmi. Leáll csevegni vagy be van dugva a füle, se lát se hall, a gyerek a te felelosseged, áldozz minimalisan az onzesedből.