Hogy korlátozzátok a kiskamasz gyereknek a nyári szünetben a számítógép használatot?

Enyém sokat olvas, rajzol, filmet néz vagy társasozunk együtt és ki is megyünk, szeret gördeszkázni. Gépezik is, de nem extra sokat, ilyenkor van hogy iskolástárssal chatel közben, így ez is egyfajta közösségi esemény. De persze van, hogy egyedül nyomja, azt kevésbé szeretem. Ha mondom neki, hogy most már sok lesz, akkor keres magának más elfoglaltságot.

Megy majd táborba, nagyszülőkhöz vidékre, el fogunk járni strandra, szóval igyekszem majd úgy alakítani, hogy ne csak a gépezés maradjon, mint lehetőség.

Egyrészt szervezek neki programokat (strand stb.), másrészt nem kell igazán korlátozni, mert megy ő magától is mindenfele. Pedig mi is lakótelepen élünk, de pont ez a jó benne, hogy minden haver közel van.

Nem állítom, hogy nem gépeznek, mert de, sokat, de azért nem egész nap szerencsére.

Kínálj más alternatívát. Azt nem várhatod, hogy ne gépezzen, de nincs más.

Nálam is ez volt a gond anno. Barátokat nem engedik el otthonról, vagy szintén kockulnak. Rajzolni fotóról szeretek, tehát szintén képernyő (meg nyilván nem rajzolok 0-24). Szülők otthon hozzám se szólnak. Könyv nekem való otthon nincs, szülők nem vesznek, mert minek, a kis falusi könyvtárban meg már mindent olvastam, ami érdekelt. Udvaron semmi, ami lekötne.

És akkor ment a bsztatás, hogy de mért gépezek 0-24. Hát bmeg, mert nem sok más dolgot tudok csinálni

#7 A bandázáshoz kellenek olyan barátok, akikkel lehet. Tehát olyanok, akik nem kockulnak, illetve el is engedik a szüleik őket otthonról. Tehát én ennyi idősen bszhattam a barátokkal találkozást, ha őket ki se engedték otthonról, max havi egyszer egy délutánra.

Pont arról beszélek, hogy lehet van olyan, amit szívesebben csinálna az ember, de egyedül nem mindenkinek fun csak úgy biciklizgetni. Nekem se az, pedig most felnőttként minden második hétvégén megyek a barátokkal egy laza 50 km-t, viszont ha senki nem ér rá, akkor nem megyek most sem, nem még anno kamaszként.

Otthon meg mit tudtam csinálni a rám bízott házimunkán kívül? Tutorialokból tanultam rajzolni, de az képernyő. Videóról koreót tanultam, szintén képernyő. Olvastam, de amint végig értem a falusi könyvtár számomra érdekes részén, megint képernyő, mert a szüleim szerint ostobaság könyveket venni. Videót, sorozatot, filmet néztem, online. Ruhát varrtam kézzel a barbie babáimnak (ekkor már nem babáztam, csak fene mód érdekelt a divat), közben zene, hangoskönyv, videó, bármi, megint technika. Videochateltem a barátaimmal, ez is képernyő.

Az a baj, hogy sok szülő úgy akarja képernyő mentesíteni a gyereket, hogy nem ad alternatívát. Nem ül le vele társasozni, nincs családi program, nem veszi tudomásul, hogy a gyerek barátai nem bandázás-kompatibilisek, vagy a saját gyerekét nem engedi el simán. És csak azt mondja, hogy mit NE csináljon a gyerek, nem azt, hogy mit.