Miért változhat anyát szerető fiú, anyát megvetővé? Hogyan lehetne ezt a folyamatot megforditani? Én soha nem bántottam miét fogja rám?

A hazassaghoz nem ertek, a gyerekekhez is csak kisiskolas korig valamennyire (tanitono vagyok csak).

Ahhoz pedig, hogy egy kegyetlenul elrontott anya-gyerek viszonyt, hogyan is lehet jova tenni, vegkepp nem. Ugyanis en is rettenetesen megvetem az anyamat. Sosem szerettem, meg oviskoromban sem (hatarozottan emlekszem) es kesobb sem.

Az elso valaszolo volt azt hiszem, aki azt irta, hogy ne csinalj semmit, majd par ev mulva o fog teged keresni es minden szep lesz magatol....Hat ez egy nagy hulyeseg!

Ha te valoban szereted ot, akkor nem hagyod magara evekre, hanem kuzdesz erte es nem varod, hogy majd o fog nyitni feled, hanem te mesz ujra es ujra ezerszer is akar, amig jova nem teszed, amit ellene elkovettel.

En sem mentem oda soha az anyamhoz, pedig mindig rettenetesen fajt, hogy nincs vele jo kapcsolatom, majd pedig eljutottunk oda, hogy mar egyaltalan nincsen vele kapcsolatom, sot mar sok eve azt sem tudom, hogy melyik varosban el...

...de, ha megkeresne es terdencsuszva millioszor bocsanatot kerne es legalabb probalna jova tenni a buneit, akkor...es csak akkor...talan megbocsatanek neki.

Szoval ne vard a sultgalambot es ne o legyen az akinek nyitnia kell feled!

Szerintem először is próbálj meg beszélni a férjeddel és a nagyszülőkkel, hogy próbálják meg ők is békességben elfogadni az új helyzetet és a gyereket ne hangolják ellened, mert az nem szép. Egy gyereknek szüksége van a szüleire. Az, hogy ellened hangolják, az visszájára is elsülhet, mert ha valótlan dolgokat mondanak, és erre rájön a gyerek, akkor ott egy világ fog benne összedőlni.

Ezután pedig el kell beszélgetni a fiaddal is. Most kamasz, ami azt jelenti, hogy tombolnak benne a hormonok, saját magát is nehéz elfogadnia, nemcsak ezt az új helyzetet. Keresi, hogy ki lehet a felelős ezért. El kell neki mondani, hogy nagy fiú, és legyen szíves gondolja végig, hogy reális dolgokat mondanak-e rólad a többiek, és hogy ő ilyennek ismert-e meg téged. Mond meg neki, hogy nyugodtan szeretheti a másik nőt is, (mégha ezt szívből nem is érzed) de Te mindig ott leszel neki. Te az apjára, a másik nőre és a nagyszülőkre egy rossz szót se szólj, még véletlenül sem. Azért, mert az csak olaj lenne a tűzre és még jobban lázadna ellened.

"majd par ev mulva o fog teged keresni es minden szep lesz magatol....Hat ez egy nagy hulyeseg"

Szia, hatos, tanítónő - az egyeske vagyok.

Nem hülyeség - mert a te helyzeted EGÉSZEN más. Te gyűlölöd anyádat talán ő is téged(horror ez).

A kérdező viszont írja, soha nem bántotta: SZERETI a fiát.

Elfelejtetetted, hogy kamasz fiúnak négy felnőtt, anyját ócsárlót kell hallgatnia!!! Telebeszélik a fejét, ahol a kora miatt úgyis elég nagy zavargások lehetnek. Ő talán azért védi és áll apja mellé, mert így érzi magát létbiztonságban.

A Kérdező nehéz helyzetben lehet, elhagyták, és úgy tűnik mindenki ellene fordult. Igenis, biztos vagyok, hogy meg kell várnia, amíg a fiú megérti, mi történt vele, és milyen befolyásolások érték. Ez nem megy gyorsan, sajnos. Ki kell várni. Amúgy is a kamaszkor "elkuszálja" a szülőktől az embert, ahogy Weöres írja:

" A kamaszkor tőled

elkuszált,

szemem a szemedbe

nem talált.

Így tűnődtem: «Mért szült,

mért szeret,

ha örökre élni

nem lehet?

Énmiattam annyi mindent

öl, temet!

mért nem tett a hóba inkább

engemet!»

A kamaszkor tőled

elkuszált,

férfi-szívem ujra

rád-talált,

férfi-szívem a szivedre

rátalált,

megköszön most percet, évet

és halált.

Álmom karjaidba

visszatér,

álmom karjaidba

visszatér..."

[link]