Szülők! A gyereketek kocsival jár suliba? Engdeditek neki?

én gyalog jártam. nagyon ritkán busszal.

cca 30 perc séta, ha kiléptem, akkor 20.

ha felmerült volna, hogy kocsival járjak, nyilván magamnak kellett volna finanszírozni.

Azért nem teszek a gyerekem feneke alá autót (akkor sem, ha megtehetem), mert az élet más területein sem jár alanyi jogon a könnyebb, gyorsabb, egyszerűbb megoldás. Tudomásul kell venni, hogy a szülő az egyetlen a világon, aki képes és hajlandó megkönnyíteni a gyermeke boldogulását és ha mindent a végletekig megkönnyítünk nekik, akkor a nagybetűs életben nem tanulnak meg boldogulni.

Mert attól, hogy 5 perc alatt jut el kényelmesen az iskolába, még nem szerez könnyebben érettségit, diplomát, munkahelyet, karriert, párkapcsolatot.

Tessék átnézni a felnőtt párkapcsolatok témakörbe: ott egy rakás életképtelen huszonéves, akik ülnek és várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön és a kisujjukat sem mozdítanák érte. A kudarcaikért a világot okolják, mert nekik ugye minden JÁR...

Sajnos ez egy generációs probléma: a szakirodalom helikopter-szülőknek nevezi azokat, akik mindent megtesznek azért, hogy a gyermekeik életét megkönnyítsék, mindent megoldjanak helyettük. És nevelnek életképtelen utódokat. Tudom, hogy sokaknak nem tetszik... de a helyzet ez.