Sokan hogy tudják verni a 2-3 éves kisgyereküket ? 31 F

Én ilyet még nem láttam.Ha valóban veri valaki a gyerekét az jellemzően otthon a 4 fal között teszi.A bántalmazó szülők 95% nem is feltételezés senki, hogy bántja a gyerekét, mert kifele nagyon figyel a pozitív képre.

Ettől függetlenül ha forgalmas út felé szalad a gyerek,a játszótér meg nincs elkerítve, akkor inkább 2 seggre pacsi, mint 4 kerék a gyerek testén.

De, az is verés, nem csak az, ami látványos sérüléssel jár.

Én egyszer vertem a gyerek fenekére, le tudom írni mit éreztem előtte és utána.

Előtte nagyon mérges voltam, úgy éreztem direkt szivat, érti a helyzetet, és röhög rajtam, én meg elbuktam mint szülő, mert semmit sem használ a nevelésem. Leöntötte az ágyat tejjel, egymás után, direkt, miközben rászóltam, engem nézett és vigyorgott, élvezte hogy dühös vagyok. Értette hogy nem szabad, de tetszett neki a helyzet. Iszonyat dühöt éreztem. Mikor a gyerek 1,5-2 éves, megjelenik a helyzetfelismerés az arcán, már úgy érzed összetetten gondolkozik, nagy változás van akkoriban nála..

Szóval miután 2x àthúztam egy órán belül az ágyat, és elfogyott a huzat, rávertem. Nagyon jó érzés volt, úgy éreztem tettem valami hasznosat, megkönnyebbültem, úgy éreztem nem fog többet előfordulni. Nem is sírt, csak hagyta, biztos nem fájt neki. Aztán eltelt pár perc, és undorodtam magamtól, attól, hogy mennyire jólesett és mennyire nem éreztem súlyosnak az egészet. Ijesztő volt, úgy éreztem ha nem állok meg, akkor szép lassan én is verni fogom, mint velem tették, azóta nem csapok rá, pedig istenem, az elmúlt években hetente 3x jut eszembe legalább.

Most hogy nagyobb, már tudom, mennyire kicsi is volt 2 évesen, mennyire fogalma sem volt semmiről.. Érdekes ez az egész. Mellesleg az a gyerek, aki ütésből ért, az szavakból is értene, akinek meg nem használ a verés, annak a szavak sem hatnak egyáltalán(ismerek ilyen anyukát gyerekkel, a kissrác egyszerűen ilyen impulzív, nem gondolkozik előre, már hét éve csapnak rá heti többször, mégsem tanul, mert nem képes rá).

Na mindegy, én megértem az indulatot, tudom milyen, csak a tettet nem.

Tehetetlenségükben csinálják. Az érzés valószínűleg hasonló, mint amikor a főnököd egy undorító féreg, és olyat tesz, hogy szíved szerint agyon vernéd. De akkor már köt a törvény, hogy nem vághatod következmények nélkül pofán, nem lesz munkád utána, és benne van a pakliban, hogy a főnök úr is visszaüt egy rendesen nagyot.

Mindez egy kisgyereknél nincs meg, ha megvered, megvered, hiába vigasztalja magát vele a köznép, hogy a gyámhatóság majd tesz valamit, ha nem látványos, nem tesz semmit. Így aztán ez egy ördögi kör marad.

Felnőtt emberként azért is felelősséggel tartozol, hogy megtanítsd a gyereket arra, hogy erőszak nélkül oldja meg a konfliktusokat, és ez néha igencsak embert próbáló érzés. Akinek pedig gyerekként más volt a minta, ő nem tud mit tanítani, mert ő se tanulta meg.

Ezt én nem sorolnam a verés kategóriába, mert bántalmazás ugyan és nem támogatom kicsit se, de csupán a tehetetlenség vagy az ilyedtseg jele, nem agresszió.

Valami pszichológus beszélt évekkel ezelőtt arról, hogy ha a gyerek felbosszant és nyakonvagod, akkor normális szülő vagy, csak elvesztetted a türelmedet, ez ha nem is elfogadható, de érthető lehet. Ha viszont az egy nyakonvagas helyett fogod magad, kimész a konyhába, megkeresed a legnagyobb fakanalat, visszamész a gyerekhez és azzal kezded ütni, akkor bántalmazó szülő vagy, ami elfogadhatatlan. Első esetben hirtelen, ösztönből cselekedtél, második esetben viszont volt időd lenyugodni, amíg ott hagytad a gyereket, de te ehelyett tudatosan eszközt kerestél a bántalmazáshoz.

"kimondottan szemetek is tudnak lenni. "

MEkkora kisgyerek? Olyan 4 éves korig nem tudnak, mivel nem úgy fogják fel a helyzetet, mint mi. Képzelj el kutyát, aki megharap. Beleképzelheted azt, hogy direkt fájdalmat akar okozni neked, hogy rossz napod legyen, de igazából össze van zavarodva, fél, azt hiszi támadnia kell, hogy biztonságban legyen..

Ha kisgyerekről van szó, mindig képzelj oda egy kutyát, a kisgyereknek is annyi az iqja 3 éves kor körül, mint egy kutyának. Ők se fogják fel a tetteik érzelmi meg komplex következményeit, nincsenek olyan messzemenő terveik, indítékaik, nem akarnak gonoszkodni, egyszerűek.. Minden mást te látsz bele, ahogy én is beleláttam a szivatásom, mikor fel se fogta, mi az a szivatás akkoriban, csak tetszett neki hogy mérges vagyok, és hogy mivel mit tud kiváltani. De nem gondolkoznak olyan összetetten mint mi..

Szóval képzelj oda egy németjuhászt, ha a kutyát megütnéd(gondolom soha) akkor üsd a gyereket is!

Sajnos én is csaptam már a gyermekem kezére fenekére ha tényleg nagyon gáz volt a helyzet, de máshova soha. De addig nem mentem el hogy a gyerek bármi rosszat is ne merjen megcsinalni mert tudja h kapni fog, így én pár seggre, kézre csapás után semmi változást nem vettem észre és úgy voltam vele felesleges mert semmit nem érek el vele. A gyerek is csak agresszívabb volt tőle.

Es őszintén, hiába idegesített fel a gyerek utána sajnáltam és hülye voltam.

Néha nagyon nehéz amúgy megállni, ha mérges vagy ijedt az ember. Én a dackorszak megjelenésekor szembesültem ezzel, hogy kacag a gyerek, amikor próbálod leállítani, illetve viccnek veszi ha kiabálsz. Ilyenkor egy popóra csapás jut csak eszébe az embernek. Engem meggyőztek mért nem jó ez, nagyon sokat dolgozom rajta, hogy ne legyen (könyv, gondolkodás, tanfolyam), de sajnos a mi generációnk, főleg a férfiak vélhezően ezt látták, és pánikhelyzetben ez jön elő. Meg ha kérsz vmit a gyerektől és a szemedbe nézve direkt az ellenkezőjét csinálja. Pl a lányomat kérem, hogy ne dobálja sz ételt és erre az arcomba vágja a poharat. Ezekre készülni kell, hogy ne üssön az ember, előre gyakorlatilag végig kell vegye, mért csinál ilyet a gyerek és hogy lehet határokat húzni agresszió nélkúl.

És pont a 2 éves kor gáz, nálunk pl már elkezdett megjönni az értelem, hogy tényleg nem jó valamit eltörni, tényleg neki lesz rossz ha széttapossa a játékát, illetve elkezdte átérezni, hogy merges vagy szomorú lesz a szülő valamitől, és ez is hat, persze ezt nem szabad túltolni es manipulálni.

Mivel a mi generációnk zöme már atomi családban él és akkor lát először gyereket, amikor megszüli, illetve minket sem jól neveltek, ezért pl azt sem értjük, hogy mikortól lehet valamit elvárni egy gyerektől. Hogy nem érti x korban hogy veszèlyes az út, nem lehet, vagy érdemes büntetni, hanem az en felelősségem, hogy ne menjeb oda. Par hónappal kesőbb meg szép szóra megtanulja, mert megerik rá.

Plusz az apukak sajnos a sok munka mellett gyakran nem tudják jól követni ezeket a viszonylag gyors változasokat. Pl a dackorszak egész hirtelen tud robbanni, és egyszerűen nincs stratégiája egy váratlan helyzetre.

7. Neked bizonyos értelembem igazad van, és pont ez a kulcs. Nincs még elég empatikus képessége, nem érti, hogy valakinek fáj amit csinál vagy fáradt a szülő vagy mondjuk beteg vagy aggódik - de a határokat már próbálja, és némelyik gyerek egészen elszántan műveli ezt, és egészen olyan, mintha direkt szivatna. Nagyon ott kell lenni agyilag, hogy ne jöjjön indulatba az ember.

Amit fent írtam. Megkered ne dobja a kaját a vizébe. Erre kiborítja a vizet és belecsap a kezèvel. Rászólsz, erre az arcodba vágja a poharat és kacag. Felemeled a hangod, erre letépi az előkét és eldobja. Még mindig nevet. Stb.