Tehetetlen vagyok, a nagyobbik lányom, (4 éves) egyszerűen kihozza belőlem az "ideget", hogyan uralkodjak magamon?

Sokat van itt ilyen jellegű kérdés.Én ilyen kor mindig a következőt tanácsolom:

-ha rossz szépen odamész megfogod mindkét kezét szembefordítod magaddal a gyereket és erősen fogod,hogy ne szökjön meg,a szemébe mondod "hangosan",határozottan,hogy most legyen elég,majd beküldöd x percre a szobába.Nekem ez mindig beválik.Ne engedd,hogy ellenszegüljön,akkor is menjen be a szobájába,ha elkezd sírni stb.

Ha nem válik be,keményebb szigor szükséges a lányodnak,akár kézre csapás is.Hangsúlyozom csapás és nem ütés.Majd szintén bemegy a szobába.Ha nem használ semmi tényleg,nyugodtan vedd fel a "kemény anya" stílust.Üvölts,csapj rá a kezére,fenekére.Persze túlzásokba se ess.Mindig beszéljétek meg,miért kapja.

De első sorban a szabályokat kéne vele tisztázni,világosan,érthetően,akár kis táblát is készíthettek együtt,felrajzoljátok rá,mit lehet,mit nem és mellé írjátok,hogyha ez mégis megtörténik milyen büntetés jár érte.Ne félj attól,hogy tönkremegy a lelkecskéje,ha egy kicsit szigorúbb vagy,mert nem.Ha mértékkel csinálod,nem.Ha elmondod miért kapja,és nem a semmiért,akkor nem lesz semmi baj.

3 éves kislány és 37 hetes pocaklakó anyukája

Nem tudom mekkora lehet a kicsi. Nekem 4.5 éves a nagylányom és 1.5 a kicsi olyan 4 éves kora körül (de még néha most is) nálunk is ilyen ördög volt. Tudom milyen tehetetlen érzés, mert verni nem akarja az ember, de a szépszó nem hat. Kiabálni én is utáltam...

Én a büntetés elvét alkalmaztam, ami miatt szintén utáltam magam, illetve megpróbáltam nyugodt maradni (néha lehetetlen) meg megpróbáltam az ő szemszögéből is megvizsgálni a dolgokat.

A büntetés nálunk úgy zajlott, hogy figyelmeztettem rá 2X de ha nem hagyta abba a rosszalkodást akkor 3-ra beváltottam. (pl nem nézhet mesét aznap) őrjöngött, amikor rájött, hogy tényleg úgy lesz ahogy mondom, de az a lényeg, hogy rájött.

Ami még segített, hogy nem kezdek vele vitákba (nem mindig sikerül) megmondom neki, hogy hogy lesz elmondom egy párszor, de ha nem csinálja akkor nem könyörgök neki és nem kiabálok vele (mondom nem megy mindig), hanem elővetítem a büntetést.

Gyűlöltem magam ami miatt hülye büntetéseket kellett kieszelnem, de egyszerűen nem tudtam mást kitalálni amivel hathatok rá. Verni nem akartam (nincs bajom azzal aki megsuhintja néha a gyereket csak én nem akartam), így maradt ez.

Amikor kedves jókedvű nyugodt volt ő is én is akkor meg megpróbáltam vele megbeszélni, hogy mennyire szomorú vagyok a dolgok miatt azért is amiért nem fogad szót és azért is amiért meg kell büntetnem, mert nagyon nem szeretem (mármint büntetni). És tudatosítottam benne, hogy amikor mérges vagyok rá, amikor büntiben van akkor is imádom csak éppen szomorú vagyok.

Van nálatok valamilyen büntetés?

Szoktad beküldeni a szobájába vagy megvonni tőle valamit (pl. játékot)?

Ha nem, akkor vezesd be nála, hogy ha rosszalkodik, és nem hallgat rád elsőre, akkor egyből büntesd valahogy. Nincs olyan, hogyha még egyszer ezt csinálod, ha még egyszer, ha még egyszer...akkor kikapsz...hanem egyből büntetés legyen, tehát ne csak ígérgesd ezt neki, hanem lássa, hogy be is tartod.

Kitartónak és következetesnek kell lenned, mert biztos vagyok abban, hogy a bizonytalanságodat megérzi rajtad! Amiket leírtál, abból én azt látom, hogy nem is hiszel magadban, nem is érzed, hogy hallgathat rád. Pedig dehogynem, hiszen te vagy az anyja, az első aki fegyelmezheti. S tedd is meg. Pár perc a szobájában, a kedvenc játéka nélkül, majd gondolkodásra bírja. S ha megint rosszalkodik, akkor újra. Következetesen, minden rosszalkodáskor büntetés kell. Nem csak néha, amikor épp úgy érzed rosszak az idegeid. Mert úgy csak összezavarod.

A 14:38-as szerintem tök jól leírta.