Szerintetek mi jó, ha a beszoktatás az oviba zökkenőn mentes vagy ha a gyerek még két hét után is folyton sír?

Ne haragudj ha nem tudok érdemben válaszolni, de engem is érdekel pont ez a téma.A fiam igaz még csak egy hete jár oviba, de nem volt sírás, ha lehet azt mondani ennyi idő után, szeret menni.Persze még várok hogy mikor jön ki rajta úgymond, de abban bízok hogy szeretni fogja továbbra is.Majd kiderül idővel.

De én is hallottam már azt hogy akkor jó ha sírdogál, mert akkor mondható hogy szoros az anya-gyerek közötti kapcsolat.Cáfolom, mivel én is 3 évig folyamatosan vele voltam, nagyon sokat foglalkoztam vele, nagyon sokat szeretgettem stb...Soha nem passzolgattam le, pár órát volt csak néha távol tőlem.Másik anyuka kislánya két hétig hisztizett reggelente, ordított, pedig nem olyan szoros a kapcsolat gyerek és anya között, legalábbis számomra úgy tűnik.Nem foglalkozott vele annyit, kicsi korában simán napokra nagyszülőkre bízta.

Kíváncsi vagyok milyen válaszok érkeznek.

Az én fiam is okos, értelmes, és úgy gondolom hogy megérti hogy most számára ez elkezdődött, és lehet már meg is ért rá, kell neki a közösség.Mindig mondom neki hogy ebéd után megyek érte, és olyan édesen vár.

Az én véleményem szerint a te nevelésed a jobb, hiszen nem sír a gyereked, tehát megbízik benned, tudja, hogy mész érte délben vagy délután. Feltalálja magát nélküled is, tehát sikerült önállóságra nevelned.

A másik gyerek nem önálló, nem bízik az anyjában.

Neked adok igazat.

Hozzá kell tennem, ez anyuka és gyerekfüggő is, hiszen lehet hogy ugyaNÚGY NEVELTÉTEK, DE MÁS A TEMPERAMENTUM bocs caps lock, szóval más a temperamentum, ez is nagyon számít, lehet hogy az a gyerek érzékenyebb, a tied vagányabb, vagy ott az anyuka aggódósabb, te pedig lazább, vagy bármi ilyesmi külső körülmény lehet.

Azért itt a két gyerek természetét is össze kéne hasonlítani, és elsősorban ezt, nem azt hogy hogy lettek nevelve. Lehet hogy a te gyereked sokkal talpraesettebb, alkalmazkodóbb, az övé meg félősebb.

Gondolj csak két testvérre, ugyanabból a családból jönnek, lehet hogy az egyik állandóan sír, a másik egy cseppet sem, pedig ugyanazt a nevelést kapták.

Szóval nem ezzel kéne foglalkozni, hogy ki mennyire kötődve nevelte, itt nem ez számít. Az tény, ha sokáig csak veled volt, akkor nehezebb a beilleszkedés, de sokszor viszont nem így van, és mindez a gyereken is múlik.

Amúgy az én lányom is szinte csak velem volt 3 évig, és most elég nehezen illeszkedik az oviban, pedig imád gyerekek közt lenni.

Az én lányom sem sír.3 év alatt kétszer vigyázott rá a mama összesen.Az oviban szóvá is tették, hogy ritka az ilyen.Elvittem, és már ment is játszani.Azóta sincs gond.Gondolom te is felkészítetted lelkileg az ovira, mint én.Sokat beszélgettem vele róla, és teljesen megbízik bennem.Tudja, ha azt mondom egy óra múlva megyek érte, akkor az úgy is lesz.

Az óvónők mondták, hogy sok síró kisgyerek még nem érett az ovira.Valamelyiknek pedig csak szokás kérdése.Nehéz ezt előre megmondani.Pár hét, és kiderül a dolog.

Hogy nem volt hiábavaló az anyuka nevelése?Egy kicsit szerintem irigykedik.Ugye nem gondolja komolyan, amit mondott?

Zárójelben megjegyzem, hogy nálunk a síró kisgyerekekért 6 órára mennek.Most hosszabbították meg a nyitvatartást szülők kérésére.Szerinted jó szülő az olyan aki reggeltől délután 6-ig otthagyja a gyerekét?Nem dolgoznak addig, mert személyesen ismerem őket.Nos akkor miért is sírnak a gyerekek?

2,5 évesnél természetes a sírás. Egy 3,5 évesnél gáz, ha ennyire nem tud elválni a szüleitől. Pszichológiailag nézz utána, az ő gyereke lelke nincs rendben. A te gyereked viselkedik korának megfelelően.

Egy 3,5 éves már felfogja, megérti, tudja, hogy érte fogsz menni, hogy ő most oviban van a társaival.

Felkészítés kérdése is, de itt a környéken 2 gyerek nem tud beilleszkedni, visít, tajtékzik az oviban.

Mindkét gyerek alapból agresszív, antiszociális, üti-verik a társaikat.

Na és ők nem tudtak immár 1 hónapja beilleszkedni.

Jaj, ugyanezt megkaptam én is, ráadásul nekem mindkét gyerekem sírás nélkül beszokott a bölcsibe-oviba :)

Akkor én kétszeresen rossz anya vagyok :)

Mondjuk a kicsi néha előadja a szájlegörbülős témát, de olyankor ölelés, puszi és mondom neki, hogy meló után sietek és már rohan is be a csoportba :)

Viszont az nagyon zavarja őket, ha beszélgetek az óvónővel az ajtóban, vajon miért?