Ti nem vagytok rosszul attól, ha a játszótéren vagytok a gyerekkel, olvastok, zenét hallgattok vagy tanultok, jól elvagytok, bármi (közben természetesen figyelitek a gyerkőcöt), erre fel meg odajön egy random anyuka és beszélgetni akar?

Nem értem, hogy tudsz olvasni, vagy olyan dolgot csialni ami leköti a szemed és az agyadat is egyben.

Ha olyan pici a gyerek, hogy ki kell vele menned, akkor azért kell ott lenned, hogy óvjad, ha meg elég nagy egyedül lennie, akkor minek mész ki?

Ha egy akármekkora gyerekkel is kimegy egy szülö, az azért megy ki, hogy vele töltse az idöt, hogy együtt játszanak, hogy együtt éljék meg ezt az idöt.

Most komolyan 5-6-7 éves gyerekek fenekében vagytok a játszótéren? Szegény gyerek... Neki is kell egy kis önállóság, játszon a többi gyerekkel, mit kellek én oda? Felügyelem messziről, hogy ne kószáljon el (amúgyse menne el), meg hogy ne csináljon hülyeséget, de amúgy hagyom, hogy a többi gyerekkel játszon.

Na az ilyen gyerekekből lesznek az anyámassozny katonják, meg anyuci pici fia, felnőtt korukban is, mert az anyja egész nap a seggében volt.

Hát, az az igazság, hogy én ilyen téren kissé antiszoc vagyok. Nem bírok csacsogni a játszótéri mamákkal. Mindegyik vagy panaszkodik, vagy tömjénezi magát, vagy a gyerekét. Nem szeretek hozzátáplálásról, pelenkáról csacsogni. Meg az enyém ezt tudja, meg azt....

Nem vagyok bunkó, ha szólnak hozzám, kedvesen visszamosolygok, esetleg válaszolok, de nagy horderejű traccsba nem kezdek, nem megyek bele. Amíg a fiam játszótéri viselekdése nem volt túl "stabil", addig ott álltam 2 lépssel mögötte. Magyaráztam neki a dolgokat. Most már jól elvan, de az "etikettre" tanítgatom, stb.

Ha nem akarsz, nem beszélgetsz. Viszont sokaknak ez az egyik dumalehetőség.