Szoktatok azon tűnődni, vajon milyen világban fog élni a gyermeketek?

Azon szoktam csak gondolkodni, hogy segítsem megtalálni azt, amit szívvel-lélekkel csinál, hogy ne legyen egy kiégett robot, aki utálja minden napját. Hogy ezt kínában teszi orvosként, vagy ukrajnában villanyszerelőként, nem érdekel. Ahogy az sem, hogy keveredik-e majd az országok lakossága, vagy milyen lesz az éghajlat. Ezekhez lehet alkalmazkodni. Arra igyekszem koncentrálni, hogy megtalálja azt, amitől igazán boldog tud lenni, hogy legyen önbizalma, céljai, hogy tudjon szívből nevetni. Meggyőződésem, hogy akármilyen világban és akármilyen körülmények között megtalálhatja az ember azt, amitől nevet a szíve, és azt gondolom, hogy ez a legfontosabb dolog az életben.

inkább nem gondolkodom ilyesmin. Egyébként meg, minden kornak meg van a maga problémája. Most épp az ebola meg a migráció, 70 éve a világháború, 50 év múlva meg a klíma. Az ember tervez, Isten végez. Teljesen mindegy mit csinálunk.

Igen, szoktam, nekem a legnagyobb félelmem, hogy nem lesz normális, a mai világban olyan sok fiatal gyerek már cigarettázik, drogozik, rabol, rossz életet él. Félek, hogy hiába nevelem úgy amilyen nevelést én is kaptam és én sztem normális lettem, a környezete, a sok nem normális gyerekkel való barátkozás teljesen elrontja... gyerekekkel foglalkozom és annyira sok olyan gyereket látok, amilyet magamnak nem szeretnék, lehet, hogy ez attól van, hogy nincsenek nevelve, nincs szülő-gyerek kapcsolat, nem töltenek együtt minőségi időt, nem foglalkoznak velük...és nem egy eset van, hogy egy jó gyerek összebarátkozik egy nála sokkal rosszabbal, és persze hogy nem a rossz fogja a jót eltanulni, hanem a jó a rosszat, verekedős lesz, káromkodós, feleselős, nem fogad szót, stb. Ez a félelmem.

Igen szoktam gondolkodni, és mindig ugyanarra a végszóra jutok: mindegy mi lesz csak béke legyen. Azt meg mi kisemberek egyenként úgyse tudjuk befolyásolni, szóval tök felesleges is ezen mélázni.

En is szoktam, de en egy jobb vilagban hiszek..Hogy eltunik a korlatolt gondolkodas és egymás tiszteletben tartása kerül előtérbe...Valahogy ugy vagyok vele, mint az elso válaszoló, azt szeretném, hogy onmagat talalja meg.Lehet, hogy ufo vagyok, de en tenyleg ugy gondolom,hogy a gyerekeink már egy békésebb világot hoznak létre..

A nevelesemben, es sok kortarsameban.Várni a csodát és sopankodni,hogy majd valamitol varazsutesre megvaltozik a világ, nincs sok értelme...amire lehetőségem van,az hogy megtanitom,hogy mit tehet erte, hogy valtozzon a világ...nem pedig kiolom belole a reményt azzal, hogy úgyse lesz jobb.a vilag pedig olyan lesz, amilyenne teszik a gyerekeink...őket pedig mi neveljuk..