Hogyan kezelitel, mikor utazás, vásárlás során megjegyzéseket tesznek a gyermeketek viselkedésére?

Azért egy kérdésem lenne, az autista szülő válaszolók azért viszik kezelésre/ speciális intézménybe az ilyen gyereküket? Mert van ismerősöm aki csakazért se viszi fejlesztésre, mert a gyereknek semmi baja és autistaként egyre inkább beszűkül a gyerek, míg másik ismerősöm az ugyanilyen szintű autista gyerekét elvitte fejlesztésre és most már végre beszélget másokkal.

Ez csak egy kérdés mert kíváncsi vagyok, mit tesznek/tehetnek meg ezért.

12, á, dehogy, élvezzük, hogy időnként kezelhetetlen és magasról tojunk rá. ;)

3 hónapos kora óta kap fejlesztést. Nem egyfélét, és nem csak az autizmus okán, mivel nyilván nem 3 hónaposan derült ki.

Az az anyuka sem élvezi,sőt szenved. Mégis orvosi szakvélemény ellenére köti az ebet a karòhoz hogy az ő gyerekének semmi baja és inkább végig nézi ahogy romlik a gyerek állapota,mert ő nem szulhetett beteg gyereket.

Van olyan anyuka aki tagad, van aki házi megoldásokkal próbálja megoldani könyvek és net által. Van az az anyuka aki pedig fejlesztésre viszi és mindent megtesz.

Én őszintén kíváncsi vagyok, hogy ez itt milyen arányban van, minden bántó szándék nélkül.

Hidd el, hogy se gyereknek, se szülőnek nem áldás ez az állapot!

Mi is 3 hónapos kora óta hordjuk fejlesztésre. Egy csomó mindent kipróbáltunk már. Van ami segít és van ami nem, de a fejlesztés nem csodaszer, nem egy tabletta, amit bevesz a gyerek és 2 hét múlva meggyógyul tőle (milyen jó is lenne!) Mivel minden gyerek más, így igazából tényleg csak a szülei érzik, hogy mi az, ami jó hatással van rá, így egyszerű hétköznapi tevékenységek is lehetnek fejlesztő jellegűek.

Nekem is van ismerősöm akinek a gyereke érintett, mégis tagad. Van ilyen. Mindenki máshogy dolgozza fel.

Nekem csak adhd-s, de sokáig állították az oviban, hogy autista. Nem tudtam nekik megmagyarázni, hogy nem az. Sajnos sok jelenet volt az utcán, boltban. Inkább nem mentem vele sehova, de néha muszáj volt. És sokszor beszóltak nekem is. Lehet, hogy segítő szándékkal, de könyörgöm, ne segítsen!!! Nem ismeri a gyereket, ha rám nem hallgat, akkor majd egy idegenre fog?!

A mai napig emlékszem, amikor bementünk egy boltba, és a gyerek leült a padlóra, majd jó hangosan közölte, hogy itt pukiszag van. Elég furán néztek ránk, bár nem szólt az eladó, de rögtön kivonszoltam onnan a gyereket. Nyilván mindenki azt gondolta, hogy milyen neveletlen. Az idegenek amúgy nem annyira érdekelnek, a közvetlen családtagok megjegyzései sokkal jobban bosszantanak.

"Nem ismeri a gyereket, ha rám nem hallgat, akkor majd egy idegenre fog?!"

Nos, az atlag gyerek igen, hallgatni fog egy idegenre. Az, aki ilyenkor segítőkészen próbálkozik, nem tudhatja, hogy a te gyereked nem átlagos, csupán azt látja, nem tudod megoldani a helyzetet.

Hat attol fugg. Altalaban nem erdekel. A lenyeg, hogy en beszelek a gyerekhez, magyarazok neki, hogy ezt nem szabad,ne csi alja vagy mit csinaljon inkabb. Ha valaki vérkomolyan beszólna egy konkrét helyzetben, úgy hogy én közben mindent megteszek, akkor annak elmondanam mi a baj a gyerekemmel és hogy mint lathatja eppen azon vagyok, hogy kezeljem a szitut es bocs, de nem erek ra a gyereknevelesrol fecsegni.

Ha meg csak allok szedaltan es a problemas gyerekem problemaja nem egyertelmu, de rohadt idegesito es ugy szolnak be, akkor azt mondanam bocs, nagyon faradt vagyok.

En vasarlaskor nem is nagyon jarok egyedul a gyerekkel. Vagy ugy keszulok, hogy a vasarlolistan elso helyen szereplokert rohanunk es hat ha a vege lemarad, akkor majd maskor. Ha utazunk, akkor meg azzal vigasztalom magam akarmit is hallok, hogy legalabb mi nem reszegen, beszarva, bedrogozva utazunk es remelhetoleg behanyni se fog a gyermek. Azaz nem mi vagyunk a legrosszabb utazasban reszt vevo egyenek.