3,5 éves kisfiam nem akar óvodába járni, sokáig itthon volt betegség miatt.Meg hallja az óvoda szót és ordít sír visít. Mit tudok tenni?

Le leszek pontozva...

Nálunk is volt egy időszak, amikor a kisfiunk nem akart sehova sem menni és hisztizett és picsogott és minden programot elrontott. Egyszer annyira elegünk lett (futóbicizni, pékségben finomságot venni és a kedvenc játszóterére terveztünk menni), hogy azt mondtuk, hogy apa és a huga elmennek, ő pedig marad a szobájában végig addig az ideig. A szobájában nincsenek játékok. Előtte elküldtem pisilni, kapott innivalót, a kismaciját és nem jöhetett ki a szobájából. Egyszer-kétszer próbálkozott, de bent maradt.

Ezek után gyakorlatilag soha többé nem volt ekkora hiszti, csak ilyen tessék-lássék.

Az ovinál ekkora balhé nem volt, csak a bejáratnál keseredik el. Szerencsére az óvónők, dadusok vérprofik. Megvárják, hogy elköszönjük tőle, aztán letépőzárazzák rólunk. Minden nap meséli, hogy a csoportszobába már jókedvűen megy be.

Nem öltözik fel? Húzd rá a cipőt meg a kabátot és megy pizsamában. Mi van akkor?

Azért csinálja, mert hat. Fogd meg, vigyed pizsamában.

Ha valamit mondasz, hogy ha ezt és ezt csinálod, akkor ez meg az lesz, akkor MINDIG csak olyat mondj, amit végig is tudsz vinni OTT és AKKOR, nem később, meg jaj hát olyat mégse csinálsz, de hát mondtad, hátha megijed és hat stb. Fontos, hogy felfogja, hogy nem hülyéskedsz, nem csak a levegőbe beszélsz, nem csinálsz segget a szádból. Ha folyton azzal szembesül, hogy csak vinnyogni, visítani kell, meg nem öltözni lassan menni és akkor az van, amit ő akar akkor direkt ezt fogja csinálni, mert hát... működik.