Meddig szeretet, és mikortól kényszer? Kislányom 3éves lesz december 6. -án. Ritmikus gimnasztikára járunk szeptember óta.

Hetente kétszer (kedd valamint csütörtök) 30percet jár Ritmikus sportgimnasztikára. Elsősorban azért szerettem volna ezt a sportot, (mert nyílván én is ezt csináltam) mert ez jó tartást, hajlékonyságot és koncentrációt fejleszt. Arra számítottam hogy az elején a félénkségnek köszönhetően nehézségekbe ütközünk, de a tanárnőkkel (ilyen piciknél még 15 gyerekkel 2 felnőtt van egy óvodapedagógus és egy torna tanár) azt beszéltük meg, hogy szólnak ha úgy látják, még nem érett erre érzelmileg. Az első 3 óra kezdődött sírással, mert persze az anyukák nem lehetnek bent, hisz akkor a gyerekek semmit nem csinálnak. Aztán már élvezte szeretett bemenni, és boldogan jött ki. Egy kikötése volt mindig, hogy én a padon ülve várjam az öltözőben, ne menek pisilni sem. Olyan kis okosan fogalmazott néha, azt mondta: "Anya ugye nem ittál sokat?" Nem azt mondta hogy ne menjek wc-re hanem így kérdezte meg.

Aztán történt egyszer, hogy a tanárnők jelezték, hogy sajnos az iskola szabályzata arra utasítja őket, hogy az öltözőt be kell zárni, míg a gyerekek táncolnak, tehát ki kell mmennünk. És ekkor jött a baj. A kicsikém meglátta hogy az öltözőben (onnan nyílik a táncterem) sötét van. Azóta (kb 4 alkalom telt el) mindig sírva megyünk és jövünk. Pedig megmutattam, hogy az öltöző előtt állva várom, és nem mozdulok onnan, de ez sem segít.

Most kedden a szülők is bemehettek megnézni az órát, így én is, a férjem is és anyukám is ott volt. De hiába voltunk bent az én kincsem végig hüppögött. Nem sírt és nem is hagyta abba, végig csinálta, de végi erős hüppögés rázta a pici testét. Nem értem miért. Enikő néni is mondja milyen ügyes, és én is látom.

És itt jön a kérdés: Meddig szülői szeretet, és mikortól szülői kényszer a gyereket járatni?

Azonban a másik oldal, ha most ilyen keserű szájízzel hagyja abba a táncot, akkor jövőre nem tudom újra elhozni, mert csak az marad meg benne, hogy ez egy rossz érzést kiváltó hely és nem fogja sosem szeretni, nem?

Hozzáteszem mikor itthon kérdezem szeretne-e menni akkor a válasz mindig igen (határozottan), de közvetlen az indulás előtt, már a nem is elhangzik a picikém szájából.

Rosszat teszek ha viszem? Vagy ez normális reakció?

Előre is nagyon köszönöm a válaszokat!!!!!