Akinek autista a gyereke mesélne róla?

Szia!

Én most akarom elvinni szakemberhez a kislányomat,ugyhogy ne haragudj,h nem a kérdésedre válaszolok.2 éves,és nem figyel a nevére,nem,vagy ritkán néz a szemembe,abszolut nem beszél,nem mutogat,legtöbbször lábujjhegyen jár.

Eddig mindent mozgást idejében csinált,de nekem ez nagyon furcsa.Ja,meg hogy nem eszik darabosat.Nem rág.Uyhogy viszem szakemberhez,h kizárják,vagy megerösitsék.A Te kisfiad mennyi idös?Ö miket csinál,vagy nem csinál?

Szia! Én nem vagyok már gyerek, de aspergeres vagyok, ha érdekel, milyen voltam kicsinek, írok részletesebben. Valószínű valami ilyesmire számíthatsz, ha nagyobb lesz a kicsi, ha tényleg Aspergeres.

22/L

Szia!

Előző vagyok, oké, mesélek bár kicsit részletes leszek, ha nem baj.

Babakoromban anyum szerint nem volt semmi jele a dolognak, bár le kell szögeznem, hogy az Aspergernek is csak a szélső spektrumából kaptam, tehát én nem vagyok ún. tipikus esőember, a legtöbben, akik találkoznak velem, csak különcnek tartanak, de nem betegnek. Ebben talán lehet is valami.

Pici koromban is feltűnően sokáig eljátszottam valamivel, elsősorban a képeskönyveket szerettem, vagy az egyedül játszható játékokat, építőkockával furán játszottam, mert nem várat építettem belőle, csak szín és forma szerint összecsoportosítottam őket, és kész.

Társas kapcsolatok: Az óvodát ki nem állhattam. Részint azért, mert untam magam, mert én már tudtam olvasni is, és nem kötöttek le a gyerekmondókák már akkor hosszú távon, részint pedig azért, mert nem tudtam a többi gyerekkel mit kezdeni. Nem éreztem köztük jól magam, és nem nagyon játszottam velük. Felnőtt társaságban azonban mindig jól éreztem magam. Szemkontaktust általában nem tartok, rövid ideig ránézek valakire, ha elkezdek hozzá beszélni, vagy ha ő megszólít, de hamar másfelé kalandozik a tekintetem.

Halmozott érzékenység bizonyos dolgok iránt: Bizonyos ételeknek a szagától is rosszul vagyok, vagy nem bírom elviselni az étel állagát a számban, és nem tehetek róla, bármennyire is próbálnám udvariasan lenyelni, hányingerem lesz tőle. Bizonyos anyagok érintését nem viselem el, ezért kiskoromban néha öltözködésnél hisztiztem, de nem bírtam megmondani még akkor, hogy mi bajom volt.

Fura mozgások: Repkedő kézmozgásom volt kiskoromban, ha örültem, ezt azóta tudom, hogy ciki, bár ennek még valamennyi nyoma megvan, mostmár csak felemelem az egyik kezem, és kissé ökölbe szorítom, sikerült a repkedést ennyire leredukálnom. Még fura arckifejezéseim szoktak lenni, ha nagyon elgondolkodom.

Autisztikus magány: Ez is megvan nálam, de nem súlyos. Annyiban nyilvánul meg, hogy néha belemerülök a gondolataimba, és akkor nem egyszerű onnan kirángatni engem, legyen ez akár egy tanítási óra, vagy ilyesmi. Ez ritkán fordul elő, és nem tart sokáig (olyan tíz perc kb), de elismerem, kicsit ijesztő lehet a körülöttem állóknak, hogy semmire nem reagálok ilyenkor. Fájdalomra sem, tesztelve van (az kicsit durva sztori, de ha akarod, leírom)

Azt szeretem, és mindig is szerettem, ha egy olyan ember érint meg, akit ismerek és szeretek, de ismeretlenektől nem veszem szívesen, ha hozzám ér. Idegenekkel kissé sekélyes és felszínes társalgást szoktam folytatni, csak azoknak beszélek nyíltabban, akiket közel engedek magamhoz, és ez kevés emberre jellemző.

Mindig van egy kiemelkedő hobbim, amivel törődök, és mindent összegyűjtök azzal kapcsolatban, más azon az egy dolgon kívül nem igazán szokott érdekelni. Különböző kis rituáléjaim vannak, amiket lehetőleg órára pontosan végre kell hajtanom, mert ha nem lehetséges, nem érzem jól magam.

Humorérzékem van, a közeli barátaim nagyon is humorosnak tartanak, bár elég sokszor áthajlik a humorérzékem a morbid vagy a fekete humor irányába, de ezt nem szokták bánni.

Néha meggondolatlanul fájdalmat okozok valakinek, úgy, hogy nem gondolok bele, mielőtt megszólalok, hogy mit fogok okozni. Néha problémát jelent számomra, hogy más emberek helyzetébe beleéljem magam, ugyanakkor, ha beleélem magam, akkor nagyon tudok valakit sajnálni, és sírok azokon a filmeken, vagy regényeken, amikben gyermek, vagy állat szenved, vagy meghal.

Hát, azt hiszem kb. ennyi. Ha még kíváncsi vagy valamire, kérdezz nyugodtan.

Ahogy írsz a kisfiadról, én valószínűleg nem venném észre rajta így első ránézésre, de annyi idő alatt rajtam sem lehet. Valószínűleg szerintem nem autista a kisfiad, vagy ha igen, akkor nálam is enyhébb, pedig én is csak enyhe AS vagyok. Nem hiszem, hogy komoly hátránya származhatna ebből.

Rajtam mindig látszott, hogy ilyen kis csodabogár vagyok. Ő szerintem inkább csak szélsőséges hobbikkal rendelkezik, de ez még nem feltétlen jelent autizmust (bár lehet tünete, mint nálam is). A szemkontaktus miatt nem gondolom, hogy autista.

Többi gyerekkel hogy jön ki? Nem érzi úgy, hogy a többi gyerek "terhére van" vagy "túl kicsik hozzá" a saját kortársai? Én mindig valami ilyesmit éreztem, de csak mióta felnőttem, tudom szavakba önteni (egyébként ez is egy gyakori tünet, nem mindig tudom tökéletesen megfogalmazni az érzelmeimet)

A fájdalommentesség úgy zajlott, hogy egészen alsós iskolás voltam, és szaladtam a folyosón, mert óra kezdődött, de hirtelen elgondolkodtam futás közben és bent ragadtam a saját kis belső világomban, és túl későn álltam meg (azt képzeltem, hogy mezőn futok pónilovakkal), és sikerült beleszaladnom egy öltözőszekrény kinyitott ajtajába, és bevertem a fejem, de nem tértem észhez, csak amikor már a tanárom rázogatott és kérdezte, hogy jól vagyok- e. Utólag vettem észre, hogy tiszta vér volt a homlokom, de nem éreztem, hogy beütöttem a fejem, úgy elvoltam magammal. Anyumnak itt lett gyanús, hogy valami itt nem OK, de ilyen mértékű "tudathasadás" azóta nem fordult elő.

Kirekesztést én nem az autizmusom miatt éreztem, hanem egyéb egészségügyi problémám miatt, de ez nem tartozik ide. Szerintem az autizmus miatt alapvetően nem csúfolnak valakit, esetleg megjegyzik, hogy kicsit különc.

Hát nem tudom, lehet, hogy van benne valami. Ez, hogy menjen haza, nekem már gyanús, én is így éreztem, ha anya áthívott egy gyereket játszani. Egyszerúen jobban elvoltam magam. Igen, az "ez tiszta nem komplett" nézésem is megvolt, ha valami olyan nagyon gyerekes dolgot csinált a másik (az én fogalmaim szerint gyerekes, persze nekem is azt "kellett" volna tennem 4-5 évesen, de egyszerűen engem az már nem kötött le (pl. ha a gyerek elkezdett körberohangálni minden cél nélkül, és valami gyerekverset kántált, én akkor csak lestem, hogy "ez mér nem bír pl. kirakózni, ez mire jó?"

Az autista gyerekek általában kiemelkedően tehetségesek valamiben. Nálam, bár relatíve későn derült ki, az egyik ilyen dolog a zene. Abszolút hallásom van, bármilyen hangszeren eljátszok valami egyszerűbb dalt, ha fél órát ismerkedhetem a hangszerrel. A másik az idegen nyelv. Nagyon jó nyelvérzékem van, könnyen tanulok nyelveket. De úgy általában véve is kitűnő a memóriám.

Most lehet, nagyképűnek hangzottam, elnézést érte, de csak tényeket soroltam.

A másik egészségügyi problémám az két ritka szembetegség kombinálva. Velem született, és erős szemüvegem van kiskorom óta. Ezért csúfoltak, nem az autizmus miatt

Szia!

Én nem vagyok autista és gyerekem sincs, szóval, lehet nem az én véleményem a legmeghatározóbb, de én ugy tudom, ilyen kis korban ezt az általad leírt tünetekből csupán nem lehet eldönteni, mert azt más is okozhatja, gondolok itt pl.: az elkalandozó tekintetre. Olyan középsuliba jártam, ahol volt ovi és általános suli is, magán iskola révén, pedig a problémás gyerekektől, a szó szerint polihisztor gyerekig volt minden!!! Szóval ezért gondoltam, hogy egy kicsit hozzá szólok a témához, mert én is különc voltam, ráadásul találkoztam ilyen "problémájú" gyerekkel és fiatal felnőttel is! Én soha nem játszotam a velem egykorúakkal, ha rövid ideig valami miatt mégis, akkor hamar uncsik lettek és jobb volt az ovónénivel beszélgetni....... vagy egyedül játszani! Sokszor elkalandozok még most is nem, hogy gyerekként megnézetm most azokat a rajzokat egy fejlesztőkönyvben, amit kb 4 évesen rajzoltam és én kérdeztem anyutól, nem akartál orvoshoz vinni? Gombát kellett volna a mellette lévő négyzetbe másolni, sikerült is csak elforgattam 90 fokkal és inkább egy szifiliszes jégkrémre hasonlít:) Most azt mondják jó a kézügyességem! Amúgy hosszú ideig soha nem kötött le semmi! Szemkontaktust, pedig nem szerettem tartani, most is sokszor azért teszem, mert illik! Beszéd közben, ha sok minden jár a fejemben, egyszerűenelőtérbe helyeződnek és 1-2 percig tar mire jön a következő mondat (de ez azért van mert túl zsúfolt most az életem) De ettől normális gyerek voltam, normális céltudatos felnőtt lettem, szóval ezt csak azért írtam, hogy nem biztos, hogy az általad leírt tünetek része nem amiatt van, mert pici még és sok minden érdekesebb, ami még nem is feltétlen figyelemzavar!!!! Autista és autisztikus ismerősökről annyi, hogy mindegyiküket elfogadta a saját környezete, és valamiben kimagaslóan tehetségesek, szóval, ahogy írtad, egy plusz nekik:)! Az autista lány akit ismerek 18 éves, jelenleg kb 12 éves szinten van bizonyos tekintetben, ami miatt aggódnak a szülők, mert ez egyfajta naívságot is jelent nála, továbbá nincs időérzéke, és jobban pánikba esik a nem megszokott szituációktól, mint, te vagy én, őt hosszan lehetne taglalni, mert ő súlyosabb kategóriába tartozik, de boldog, ő nem érzi magát különcnek, esetleg, csak ha nem mehet bulizni, mert őt így elengedni sajnos nem lehet, de ha jó napja van tudja miért történik a tíltás, amúgy az elkalandozások nála jobb és rosszabb napokra bonthatók, jo nap semmi, rosszabb, megterhelőbb nap esetén fordul elő és nála is kb 10 perc! Fejleszteni fejlesztik folyamatosan, kb 15 éves szintig fog eljutni, ami azért nem rossz az ő esetében! Egy fiút is ismerek, aki autisztikus, ő kulöncebb, mint a lány, mert 18 évesen még rágta a pulcsikat, a nyakuknál, meg a kapucni madzaot, ami jelentős nyáltócsát képzett egy sulisnap végére, de ezt is elfogadták a társai és kompenzálta, azzal, hogy soha senkit nem bántott meg, és jó területekre specializálta a tudását, gyógyszerésznek tanul ha jól tudom, szerintem kb 15 évesen tudta az összes forgalomban lévő gyógyi nevét és hatóanyagát, ami nem semmi, továbbá, az egész magyarországi tömegközlekedést, mindent, buszok, vonatok.... ezekkel ámulatba ejtette a társai!!!!! meg minket is, ha bárki elakart menni pesten olyan helyre ahol nem volt, akkor ő még a megálókat is végig mondta, amit az illető el fog hagyni, elképesztő volt!!!! Összességében, szerintem ne félj attól, hogy csúfolják, vagy nem fogadják el, ha egyáltalán autista is lenne, mert szerintem nem is biztos, hogy az, másrészt lehet lesz egykét csufolódó, de azok a normális gyerekeket is kigúnyolják párszor, majd megunják és nem csufolódnak!!! Sok sikert, és kívánom, hogy ne legyen problémátok!!!!!!!!!!!!! Ne haragudj, a hosszúságért, ezt szerettem volna megosztani veled, mert én "normális ként" jártam együtt velük, és olyan szemszögből is szerettem volna, hogy kapj véleményt!