Párommal közösen neveljük előző kapcsolatainkból született gyermekeinket, és sokszor ez miatt vannak vitáink. Tud tanácsot adni olyan aki "hasonló cipőben járnak"?
Hát ha valóban "első a fiad", akkor ha sehogy sem megy, Te is tudod...
De ha mindkettőtök nagyon akarja, menjetek pár/család terápiára, hátha kiderül, milyen kompromisszumokkal lehet a helyzetet élhetővé tenni, hiszen a gyerekek is már nagyok, értelmesek.
De azt nem szabad elfelejteni, hogy nekik nem "kötelességük" elfogadni mindent, hiszen nem teljesen természetes a helyzet, és gondolom mindegyik gyereknek ott van még a másik szülője, és azzal valamilyen kapcsolat, és ők nem tehetnek arról, hogy ez a helyzet így alakult.
Kitartást és sok erőt nektek!
"ők akartak hozzánk jönni,amikor az anyjuk eldobta őket"
Hát ha elképzelem, hogy egy kislányt (vagyis kettőt) "eldob" az anyjuk, akkor nem csodálkozom semmin utána. Ezek még gyerekek. Biztonságot és szeretetet keresnek.
Ettől még megértem, hogy Neked nem könnyebb, csak jó tudni, hogy ők áldozatok, akár hogy is nézzük.
persze ,áldozatok ,ez teljesen egyértelmű! De anyjuk helyett anyjuk voltam,vagyok sokkal többet adtam nekik mint a saját anyjuk és végig kiálltam értük és a lelküket ápoltam és próbáltam mindenhogyan segíteni,hogy ezen a nehéz időszakon túl legyenek. A lelkiismeretem tiszta ez ügyben is. De a baj igazából ,hogy ezt cserébe én nem kapom meg a páromtól a fiam felé. :( És ez is bánt. És ezek nem számítanak a páromnak, csak a rosszat látja bennem ,ha a lányaival kapcsolatban van észrevételem, vagy valami nem tetszik, vagy rosszat csinálnak, pl. hazugság miatt nem tetszésemet fejezem ki. védi őket mindenáron, őket nem szabad megbüntetni.csak a fiamat. :(
Ezt nem tartom fairnek...
én ezt a helyzetet úgy tudom elképzelni, hogy te neveled a fiad, ő meg a lányait.
ne büntesd meg őket, és a párod se a fiadat, azt oldjátok meg egymás nélkül
Apa fiaiként szereti a mostoháit, a mostohaanyám meg folyamatosan érezteti, h nem felelek meg neki, már alig várja, h elmenjek.
Ez van, tudod, nem mindenki egyforma, de az agyon helyes, h a fiad az első. Apának már rég én vagyok a negyedik, de ez van.
Nehéz volt megszokni, h nemigen áll ki értem (mostohám előtte szólt be olyat, h ha az én gyerekemre mondta volna, ott helyben cseszem le, de apa meg se mukkant).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!