Épp értelmű autista gyereket nevelő szülők, ti hová/milyen iskolatípusba/ írattátok gyereketeket iskolába?

Szerintem ez attól függ, hogy milyen az értelmi dolgokon kívül minden más. Értem ezalatt a hangérzékenységet például vagy hogy mennyire bírja kis helységben a sok embert, milyen a kommunikációja, hogyan viselkedik kortársakkal.

Sajnos személyes tapasztalatom nincs, az enyém még csak óvis, de ajánlom ezt az oldalt, ezen belül is a fórumot:

www.auti.hu

Az én lányom Asperger szindrómás. Már 14 éves, annak idején normális oviba / suliba írattuk, azóta is oda jár. Intelligenciája kimagasló, kitűnő tanuló, szociális téren viszont voltak /vannak problémái, nagyon nehezen ismerkedik, barátkozik. Oviban nem szólt senkihez egy szót se (pedig itthon be nem állt a szája, szóval nem volt megkésett beszédfejlődés), csak ha "kötelező" volt. Pl. egy évig meg se mukkant az oviban, de amikor az iskolaérettségi vizsgálat volt, kiválóan teljesített szóban is...

Szerintem neki nagyon jót tett, hogy normál iskolába írattuk. A tanulással nincs semmi gondja, a szociális és kommunikációs képességei pedig határozottan fejlődtek az iskolai közegben. Ma már van egy jó barátnője az osztályban, és még 5-6 lány akikkel nagyon jól kijön, iskolán kívüli programokat is szerveznek, meghívják szülinapra, stb. Az osztály többi tagjával sincs problémája, mindenki szereti, csak ő nagyon nehezen nyit mások felé, ezért nincs sok közeli barátja.

Mondjuk az én lányom nagyon magasan funkcionáló aspergeres, csak az veszi észre, hogy valami "más", aki huzamosabb ideig mellette van, és ismeri a kiskorából megmaradt fura szokásait. Idegenek előtt tudja leplezni, azaz sokszor nem meri önmagát adni és inkább "beleolvad" a tömegbe.

Lányom első oszt.-os, (normál iskola) van egy Aspergeres oszt. társa, 3 napja van suli, fetrengett a földön, hisztizett, megharapott egy másik kisfiút, de jó tanárnéni van, szereti, kezeli ezeket, van gyógyped., fejlesztőped. is.

Lányom beszélget a kisfiúval, tehát feltételezem, hogy más is keres vele kapcsolatot, tehát jól alakulnak a dolgok, a nehézségek ellenére, szuper a tanító néni, aki próbál maximálisan tenni érte, hogy itt tudjon "velünk" tanulni

Van egy 14 éves Asperger-szindrómás fiam, és egy blogom a tapasztalatokról, suliról, egyebekről:

[link]