Velem van a baj,hogy nem érzem a szoptatást olyan hiper szuper belsőséges dolognak?

A fiammal is ez volt, elláttam, keltem hozzá, mindent megcsináltam szó nélkül, de kb 2 hónaposan kezdtem el igazán érezni, hogy ő az enyém, és mindennél jobban szeretem. Addig inkább kötelesség volt. Jó hír, hogy már 5 éves, és még mindig imádjuk 😃

A lányom 1 éves, vele sem jött rögtön a rózsaszín köd, de talán egy kicsit hamarabb, gondolom a rutin miatt is.

Teljesen normális ez az elején, ne aggódj. Ja, és én is full azt éreztem eleinte a fiamnál, hogy a férjemnek mennyivel jobban megy ez.

Van aki már akkor belelendül amikor meglátja a felvételt és szinte látja hogy integet a baba XD

de az igazság az, hogy az elején nincs miért kötődni, hisz csak eszik,alszik egy kis ráncos lény, aki még nem tud igazán reagálni arra amit csinálsz. Teljesen természetes hogy még nem kötődsz, majd az első mosolynál/reakciónál elkezdődik majd valami addig pedig marad a kötelesség.

Amúgy mindegy mit mondasz neki, a lényeg hogy hallja a hangod, felőle az éves adóbevallásodat is felolvashatnád.

Én 28. hétben vagyok és nem hogy semmit nem érzek még zavar is hogy mozog a hasamban mint egy Alien és alig várom hogy 1 éves legyen végre -.-"

Amikor megszulettem anyukám első mondata az volt "juj de ráncos ". Az anyaság nem feltétlenül alakul ki egyből,később igazi tigris anya lett belőle és mindent megtett értem.

Nyugi nálad lehet akkor lesz amikor először megölel vagy azt mondja anya.

Én a negyedik gyerekkel éreztem azt hogy a szoptatás egy intim meghitt dolog, és szeretek szoptatni és nekem is jó.

Komplikáció mentes háborítatlan szülés, aranyórával, trauma nélkül. És a szoptatás se volt kifejezetten nehéz vagy küzdelmes. Alap információkkal meg tisztában voltam.