Milyen érzés szoptatni a babát?

Nekem eleinte nem ment. Annyi tejem volt mint egy tehénnek...de tényleg. Mégis valahogy nem tudtam magam rávenni a szoptatásra. Természetesen szoptattam, de nyűgnek éltem meg. Furcsa volt, hogy a mellemből táplálkozik "valaki"

Aránylag sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy át és megtudjam élni a szoptatást. A második hónap közepe táján jött al az az idő amikor élveztem, hogy megetethetem őt, láttam a békét az arcán amikor evett. Igazán "eggyek" lettünk újra olyankor. Egy idő után már teljesen természetes volt, hogy szoptatok, olyan mint az, hogy tudok olvasni vagy írni. Csak csináltam. Aztán lassan el kellet hagynom, mert krónikus fejfájásom volt, és a dokik szerint a szoptatástól. ( az összehúzó hatás) így lassan lassan leszoktattam róla napról napra kevesebbet kapott, aztán már csak reggel, és egy októberi napon már reggel sem. Mivel kevesebbet kapott, így a tejem is apadt,így fizikailag nem volt gond a leválasztással, inkább lelkileg viselt meg. De ezen is túltettem magam, mert az ember mindenen túlteszi magát.

Nem vagyok egy ősanya, nem vagyok "mindenáron mindeki szoptasson" tipus, de én szerettem szoptatni. És csak ajánlani tudom a friss anyukáknak, hogy megéri:-)

Megnyugtató mindkettőnknek. Érzem, hogy összetartozunk! :-)

Az első két hétben kicsit érzékenyebb volt a mellbimbóm, de egyáltalán nem volt vészes.