Aki nem akar vagy nem tud szoptatni, mi az oka? Nektek is meg kellett küzdeni a családdal a tápszer miatt? Vagy hogyan fogadták, hogy tápszeres lett a baba? Őszinte válaszokat várok és nem kioktatást!

Csak barátnőimről tudok írni, a 3 közül egyik sem szoptatott egy napig sem. Az egyiknek koraszülött lett a babája, sokáig volt kórházban. A másik barátnőm babája egyéb rendellenességek miatt nem tudott szopni, harmadiknak pedig állítása szerint csak pár csepp teje volt, akármit csinált. Mindhárom baba tápszeres volt. Én soha nem foglalkoztam túlzottan ezzel a kérdéssel, nem forszíroztam náluk, felnőttek így is. Bántotta mindhárom anyukát, az biztos, hogy nem tudtak szoptatni.

Én mindhárom gyerekemet szoptattam, de tény, ezért is sokat kell tenni, néha majdnem feladtam, sokszor nem könnyű!

Idegeneknek, rokonoknak szerintem nem sok köze van ahhoz, hogy kinek mit eszi a babája.

Én nem engedtem semmiféle beleszólást semmilyen kérdésben. 17 hónapos a kislányom, reggelente még mindig szopik, fél éves koráig csak anyatejet kapott. Nálunk olyan próbálkozás volt, hogy minél előbb kezdjem a hozzátáplálást, hogy "ott tudjam hagyni" az illetőnél, hogy vigyázhasson rá. Mert ugyebár az anyatej lefagyasztásához nincs meg a lehetőség, annyi tejem meg nem volt, hogy tudjak egész adagot lefejni (fejésnél nekem sokkal kevesebb volt, mintha a baba szopott volna). No, hát én meg úgy gondoltam, akkor bízom másra a babámat, ha én akarom. 11 hónaposan kaptunk kiegészítésre tápszert, mert már nem volt elég tejem. Akkor is mondogatták jóakarók, hogy ilyenkor meg már minek belevágni a tápszerbe (Ekkor már evett mindenfélét, gyümit, zöldséget, főzeléket, husit, joghurtot etc.), de akkor is csak annyit mondtam, erről így döntöttem, a gyerekorvos javaslatára, aki végig elég rugalmasan állt hozzá a dolgokhoz, semmi olyat nem akart ránk erőltetni, ami nekem nem tetszett.

Amikor nekem kezdett kevés lenni a tejem, én elég rosszul éltem meg, mert nagyon szerettem szoptatni, de a babám megnyugtatott azzal, hogy szép lassan hajlandó volt minden kaját megenni, méghozzá jó étvággyal. Még most is, amikor nagyon korán kel, odaveszem magamhoz és szopizás közben visszaalszik még 1-2 órát és ez olyan jó és bensőséges érzés, de éjszakára elalvás előtt minden este tápszert adok neki, amivel szintén elalszik és szerencsére már átalussza vele az éjszakát. Nekem a párommal is szerencsém van ilyen szempontból, megbízik abban ahogy a kicsivel bánok, nem kell vele küzdenem az "igazamért". A nagyszülők nem velünk élnek és az ő próbálkozásaikat is már az elején lerendeztem, főleg azzal, hogy régen úgy volt, most így van és kész :) (Pici morgás volt azért néha, de ezzel nem törődtem)

Amikor nekem kevesebb lett a tejem szerintem az volt az oka, hogy egyre kimerültebb lettem, mivel 3-4 óránál többet nem tudtam aludni hónapok óta, mert a babám nagyon rossz alvó volt. Ezt a mennyiséget is több részletben. A párom ágyúdörgésben is remekül alszik, segíteni nem tudtam bevonni, hogy többet pihenhessek.

Szerintem Te vagy az, aki dönt, az orvos tanácsát azért próbáld megfogadni, de az önjelölt, kéretlen tanácsadókat jobb minél előbb leállítani, még ha kicsit meg is orrolnak ezért.

Sajnos szülés után vérszegény voltam / hozzáteszem soha nem volt ilyesmi problémám/, és ezért a szervezetem erre fektette az energiáit nem pedig a tejtermelésre. Ha nekem ezt nem mondja el a doki nem is tudom miért nincs tejem. Senki egyetlen rossz szóval nem jegyezte meg hogy miért nem szoptatok, magában pedig mindenki azt gondol amit akar. A pici nem éhezhet, ha nincs tej valamit ennie kell. Sajnos olyan nőt is ismerek aki közölte hogy nem szoptat mert fáj neki. Mélységesen elítélem. Vannak olyanok mint mi, akik akarunk szoptatni de különböző okok miatt nincs tejci, na bumm... ha sirdogál rajta az ember akkor sem lesz több. Ezen nem szabad depizni, attól nem lesz jobb, fel a fejjel és kitartást kívánok!

11 hetes baba anyukája :)

szules utan 1-2 hettel nagyon siros volt a babam es persze mint minden szoptatos anyuka, arra gondoltam, biztos mincs eleg tejcsi.

Kinoztam magam a fejessel, teakkal, bogyokkal. Aztan persze mindenkivel ellenseges voltam. Lefarasztott az anyosom orokos jelenlete. A ferjem nyugtatgatott hogy nem a mi lanyunk lenne az elso tapszeres baba. Erre nagyon kiborultam. Hat meg o sem bizik abban, hogy lesz eleg tejem. Minden vagyam az volt, hogy sokaig szoptathassak.

Most 6es fel honapos a lany es meg most is szopik. Tejporbol ha megivott osszesen 300ml-et az sok. Megkeszitettem amikor elbizonytalanodtam es a kagyloban landolt a legtobbszor.

Orulok, hogy kitartottam es nyuztam magam, mert nagyon konnyu igy a babataplalas. Ezt csak most vettem eszre, amikor kezdunk hozzataplalni. Vakarozom, mit is adjak neki. Aztan veguk vagy szekrekedes a vege, vagy hig szeklet.

Kar, hogy nem ugy vagyunk tervezve, hogy 2-3 eves korukig kizarolagosan az anyatejjel tudjuk taplalni a gyerekeket.