Nekem már az is csodaszámba ment, hogy az én szervezetem alkotja meg ezt a kis drága életet, megalkotjuk a kis szívét, kezeit, szemeit, mindent! Most a szoptatás alatt még jobban előjön ez az érzés, hogy az én testemből gyarapszik, nő, fejlődik. Néha ahogy nézem, el tudnám sírni magam a meghatottságtól. Más is elérzékenyül ennyire, vagy én vagyok csak ilyen érzelgős? Régen nem voltam ám ilyen!!
2009. okt. 29. 11:11
1/10 anonim válasza:
Sztem ez tök normális! Én is ilyen érzelgős lettem és én el is sírom magam! :-) Nincs ebben semmi, egyszerűen szerelmes vagyok a Lányomba és kész! Ja, meg hát az Apukájába is és a kettő együtt már kész érzelmi sokk! :-)
2009. okt. 29. 11:17
Hasznos számodra ez a válasz?
2/10 anonim válasza:
Szia!
Ez nálam is így van. Ez a világ legszebb csodája!! 2 apró sejtből, egy életképes magzat... Hát honnan tudják a sejtjei hogy mivé kell alakulniuk??:) Meg a baba , amikor megszületik kis csoda... piheg, nyöszörög, kis kezeit használja, nézi hogy milyen ez a nagy világ:) mióta visszamosolyog rám még szerelmesebb vagyok:))))
2009. okt. 29. 11:17
Hasznos számodra ez a válasz?
3/10 anonim válasza:
Ez természetes sztem, mert én is így érzek. A terhesség a születés egy csoda tényleg. De a szoptatás nekem nagyon fárasztó volt már. Már nem szopizik mert nincs mit.
2009. okt. 29. 11:36
Hasznos számodra ez a válasz?
4/10 anonim válasza:
igen igen igen
2009. okt. 29. 11:46
Hasznos számodra ez a válasz?
5/10 anonim válasza:
Igen Én is így érzek! Mindig megcsodálom Őt ahányszor csak rápillantok, pedig már 4 hónapos. Sajnos most nem akar szopizni, cumizavaros lett, a reggel sírva is fakadtam. Annyira szeretem Őt szoptatni! Az olyan meghitt pillanat... Bele fogok bolondulni, ha többet nem fog cicizni:-( Már csak a cumisüveget fogadja el... Így hát fejek neki. Azért remélem még vissza fog szokni!
2009. okt. 29. 12:47
Hasznos számodra ez a válasz?
6/10 anonim válasza:
igen, én is így érzek.
2009. okt. 29. 15:55
Hasznos számodra ez a válasz?
7/10 anonim válasza:
Imádom a 3,5 hós fiamat, bár nem tervezett baba volt, a terhesség alatt is végig nem akartam, féltem, hogyan tudom majd szeretni...és megszületett. Másnap reggel tiszta fejjel mikor behozták elsírtam magam.Most már csak nézem, nézem és gyönyörködöm benne. Bár szoptatok, de nem szeretek, de nem tudnám saját önzőségem miatt megfosztani az anyatejtől. Így hát megy tovább a szoptatós szekér.
2009. okt. 30. 22:14
Hasznos számodra ez a válasz?
8/10 anonim válasza:
Én utáltam az érzelgősségemet terhesség alatt, és azt reméltem, hogy szülés után egycsapásra olyan "nem sírós" leszek, mint azelőtt. Mekkorát tévedtem! Ugyanúgy vagyok, mint az előttem szólók, egyszerűen fel sem tudom fogni, hogy egy ilyen tökéletes baba növekedett bennem eddig, most meg továbbra is belőlem él, egyszerűen imádom szoptatni, boldoggá tesz, hogy a tejem elegendő neki a fejlődéshez. :-)
És továbbra is sírós vagyok, főleg szopizáskor...
2009. okt. 31. 09:51
Hasznos számodra ez a válasz?
9/10 anonim válasza:
Hát én utáltam a szoptatás ezért csináltam csak 1 hónapig, nem a csodától sírtam hanem azért hogy mikor lesz már vége.
2009. nov. 1. 20:33
Hasznos számodra ez a válasz?
10/10 xStefix válasza:
Minél jobban belemélyedek az emberi test működésébe (növekedés, szaporodás, várandósság, születés, szoptatás, stb.), annál inkább azt gondolom, hogy tökéletes a rendszer. Mi ugyan bőszen pusztítjuk a természetet, az mégis tudja, hogyan tartson minket életben, sőt, hogyan gyarapítson minden értelemben.
Csoda? Csoda, vagy egyszerűen csak a Természetes, a Tökéletes, a Helyes.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: