Mivel töltitek az utolsó napokat, heteket? Hogy élitek meg mentálisan, lelkileg?

A kisfiamnál befektettek a kórházba az nst miatt. Ott aztán le-fel jártam a nőgyógyászat meg a szülészet közt, mert mindig “namosthátha” értékeket produkált a gyerek. Addig pihentünk, spanolgattam a szobatársakkal, kártyáztunk, sétáltunk az épületben. Covid volt, 2020 és hát sok mindent nem lehetett csinálni. Egymást nyugtatgattuk, légzéspróbáztunk, jógàztunk az ágyon meg nagyokat aludtunk. Őszintén szólva semmi jelét nem éreztem annak, hogy jönne a kisfiam, 40+5 lett a vége, de hát nyilván odabent koszt-kvártély van, idekinn meg piszkálás és rongyozás. Az utolsó nap reggelén megint lementem a nőgyógyászatra(előző esti nst is namosthátha eredményt mutatott, reggel meg semmi), megmostam a hajam, elpakoltam. Estére elkezdett görcsölgetni a hasam, mint amikor tiniként megjött. Nekem annyira ez nem tűnt fájdalmasnak (a doki szerint az érték baromi magas volt, már minimum ordítanom kellett volna), de akinek a kamaszkora azzal telt, hogy a mentő vitte a suliból a kórházba, mert okádós görcsbe húzta a menstruáció, annak ez semmi. Felmentük a szülészetre, kifejezetten kértem, hogy hadd menjek a lábamon. A szülésznő azonnal a karomat fogta, elindultunk. Odafenn nst, 10 perccel később szülőszoba, burokrepesztés. Utána lement a szívhang, úgyhogy nyomattak egy kis oxytocint, ami így belegondolva azért felpörgette az eseményeket. Nálam muszáj volt vágni, mert beszorult a kisfiam, kezdtem kifáradni már és a szívhang miatt nem akartak kockáztatni. Bejött a főorvos, elmondta mi a helyzet, megkérdezte, hogy vághatnak-e, mert félt engem is meg a babát is és nem akar késlekedni. Kantár módra viselte a köldökzsinórt a babám, emiatt volt gond. Az egész az első görcstől a méhlepény kitolásáig volt kb 5 óra. Nekem fogadott orvosom se volt, eredetileg egy szakorvos jelölt hölggyel szültem, de zenét is kapcsoltunk, énekeltünk egyet, dobozlélegeztünk stb. Még nevettünk is, kinevettük magunkból azt a két hetet amit benn töltöttem a férjemtől távol a kórházban, meg a többi rosszat. Aztán nekiálltunk szülni.

A legfontosabb: ne stresszelj semmitől. Másnapra elfelejted az egész szülést, ott lesz a kezedben a kisbabád, akinek te jelented a világot. Olyan emberek vesznek majd körül 0-24 akik egy szempillantás alatt ugranak, ha szükséged van rájuk.

Ha úgy érzed, hogy otthon nem vagy biztonságban, akkor ezt elmondhatod a vizsgálataidon és be fognak fektetni a szülésig. Hidd el nem szégyen félni vagy bizonytalannak lenni. Ami nekem sokat segített: a legvégéig azt mondogattam, hogy ez még nuku, ez semmi, na majd a tolófájások! Aztán meg hogy na majd amikor a feje kibújik, az lesz a legrosszabb! Így végig kitartottam. Az is igaz, hogy én azt hittem, hogy na mindjárt jönnek a tolófájások, aztán a szülésznő közölte, hogy a következő nyomással megszületik a bébi. Gondolhatod, hogy beleadtam mindent!

Kívánom neked, hogy minden rendben legyen!