Légyszíves meséltek hogy nektek milyen volt a szülés? 23 éves vagyok es 39 hét 5 nap nagyon várjuk mar a kismanót!

Én is 23 évesen szültem az elsőt. Volt egy olyan érzésem, hogy az én babám korán fog jönni, úgyhogy a 37. héttől minden este úgy feküdtem le, hogy talán ma éjszaka beindul. De nem akart jönni. A 38. hét végén már majd megbolondultam, hogy na mi van már. 38+6 délután szokásos unalmamban méregettem a jóslókat, hátha észreveszek valami rendszert. És a szokásos 15-20 percesek helyett 7 percesek voltak. Egyszerre voltam borzasztóan boldog és hűltem el, hogy úristen, most szülni fogok, holnapra anyuka leszek. Megfürödtem, összepakoltam a maradék kórházi cuccokat. Lassan erősödtek a fájások. Éjfélkor a férjemmel elmentünk sétálni, hogy milyen romantikus lesz az utolsó éjszakánk együtt, és amúgy is jót tesz vajúdás közben sétálni. Kb. egy tíz perc után mondtam, hogy nekem ez nagyon fáj, menjünk vissza a házba. Visszamentünk, megetettük a cicát, és beindultunk a kórházba. Senki nem volt az utakon, nagyon izgalmas érzés volt. Nyár volt, borzasztó meleg, letekertem az ablakot és fújt rám a szél, kicsit segített a fájásokkal. 5 percesek voltak, amióta elindultunk. A kórházban megvizsgáltak, rám tettek egy nst-t, mondták, hogy egyértelműen elindult valami, de még teljesen zárt vagyok, feküdjek le a kórházi ágyba és aludjak egyet. Ki tud szülés közben aludni? Egy pici szobában voltunk ketten a férjemmel, nem zavart minket senki, nagyon jó volt. Én nem bírtam aludni félig az izgatottságtól, félig, mert azért már fájt rendesen, de a férjem az ágy mellé ült és az ágyra hajtott fejjel aludt egészen sokat. Reggel 5-6 körül már kicsit vergődtem, kezdett nem annyira romantikus lenni a dolog, már szerettem volna, hogy vége legyen. Még vizsgált az orvos... 1 ujj. Na ott kezdtem kicsit kétségbeesni, azt hittem, hogy mostmár a vége felé vagyunk. Megcsinálták a beöntést, kaptam infúzióba szőlőcukor oldatot, enni nem szabadott. Próbáltam felállni, és az ágynak dőlve vajúdni, de állva ezerszer rosszabb volt. Óráról órára fokozódott a fájdalom, délután 2-re azt hittem belehalok minden egyes fájásba. Minden fájásnál kapaszkodtam az ágy korlátjába, úgy szorítottam, hogy majd eltörtem. A férjem számolt mindig 60-ig, addigra túljutottam a fájás rosszabb részén, így mindig tudtam, hogy kb még meddig kell kibírni. Délután 5 körül már azt sem tudtam hol vagyok, az időérzékem teljesen elment, azon gondolkoztam, hogy letépem magamról az nst-t és elszaladok a kórházból, mert nem bírom tovább a fájdalmat. Aztán rájöttem, hogy az utcán egy szál kórházi köntösben pont ugyanannyira fájna, úgyhogy nem ez lesz a megoldás. :D Nem sokkal ezután egyik pillanatról a másikra sokkal jobban lettem. Fájt az egész alsó testem, de nem voltak fájások. Megvizsgáltak, teljesen elsimult a méhszáj, jöhetett a baba. Mondták, hogy szóljak, ha nyomni kell. Nekem már baromira elegem volt, úgyhogy kamuztam, és egyszer csak mondtam, hogy ööö, mondjuk most. Nyomni kezdtem, és első nyomásra kint volt a feje. Égetett a bőröm, ahogy jött ki a feje, mintha valami csípné, de ez a fájdalom már a tizede volt egy közepes fájásnak is. Még két hangulat szerint időzített nyomás után kint volt a kislányom. Szegény vörös fejjel sírt keservesen, rátették a mellkasomra, csupa magzatmáz volt, és annyira picike volt, hogy el sem hittem, hogy lesz ebből igazi ember. Amíg a férjemmel nézegettük, meg megpróbáltam megszoptatni, addig megszületett a lepény és összevarrtak. Volt gátmetszés, de nem is éreztem, csak a meleg vért, ahogy folyik végig rajtam. A varrásnál az érzéstelenítés fájt egy kicsit, de az pár másodperc volt, utána szinte semmit nem éreztem. Az aranyóra után lefürödtem, és átmentem a gyermekágyra, elköszöntem a férjemtől és összebújtam a babámmal. Végül 18:06-kor született 3080 grammal. :) Már 2,5 éves, és van egy kisöccse is, aki hasonlóan szép emlékekkel született.

Nekem császármetszés volt és nagyon jól sikerült, előtte csak rosszat olvastam róla, hogy mennyire fáj. Nekem szinte egyáltalán nem fájt, ez az enyhe fájdalom is maximum 2 napig tartott, persze tudom sokaknak nem alakul ilyen jól, de azért leírtam. Jó szülést!

9 hetes vagyok, nekem is messze meg a vege, de megfogadtam, a vege fele mar nem fogok torteneteket olvasni. Jo, ha tisztaban vagyok vele, hogy nem lesz setagalopp, de nem is akarom bemagyarazni magamnak, hogy biztosan meszarszek lesz az egesz. Megprobaltam az arany kozeputat megtalalni.