Veletek aludt szülés után a pici?

Nálunk meg sem kérdezik, hogy elvigyék-e, bababarát kórház.

Az viszont zavart, hogy a kocsiba nem engedték soha betenni, csak sétához, mellettem kellett lennie az ágyban, mikor épp nem a folyosón voltunk. Ha ezzel nem stresszeltek volna, akkor én nagyon jól ellettem volna vele, de így tényleg rettegtem, hogy álmomban megnyomom, olyan picike volt :)

3 napig indítottak, hajnalban született a fiam, utána még 2 napig nem aludtam, alig vártam, hogy hazaérjünk 🙃

Viszont a lelkiismeretfurdalás felesleges, egyrészt legalább ki tudtad aludni magad, másrészt meg változtatni úgysem tudsz már rajta. Még azt sem írhatom, hogy a következőt majd magad mellett tartod, mert akkor meg azon fogsz forogni, hogy ha az egyiket igen, akkor a másikat miért nem? :)

Lépj túl rajta, örülj a babádnak és annak, hogy egészségesek vagytok mindketten, az az első este meg úgyis csak neked jelentett volna valamit, neki valószínűleg nem :)

Természetesen. Vártam rá 9 hónapig, alig vártam, hogy láthassam végre és az is bennem volt, hogy úristen, még csak most született, nem ismer semmit áll hideg, zajos kinti világból, csak az én illatomat meg hangomat, még ez se legyen meg neki...?

Én így gondoltam, így éreztem.

Amúgy én se aludtam előző éjjel, mert éjfélkor indult be a vajúdás, estére lett meg az első babám. Akkor velem volt szülés után is - itt amúgy se szokás elvinni egyenként -, amikor átvisznek a gyerekágyas részre, előtte le kell zuhanyozni. Én nem tudtam, mert megállni se bírtam, olyan rosszullét jött rám, akkor mondták, hogy elviszik a babát reggelig, mert nem tudok így rs vigyázni. Ott aludtam egy órát, felkeltem, összeszedtem magam, lezuhanyoztam és mentem, hogy márpedig én elhozom a babám, nem hagyom ott reggelig. Nem is bírtam volna ki.

A második babám is velem aludt ugyanígy.

Nyilván, ha annyira rosszul lettem volna, hogy felkelni sem bírok, se megfogni, akkor nem tudtam volna mit csinálni, elfogadom a helyzetet, de az, hogy nem aludtam vagy fáradt voltam, nem tántorított el, annyira velük akartam lenni.

Szóval nekem elképzelhetetlen, hogy valaki szül és nem akar egyből a babájával lenni, de mások vagyunk. Nyilván nem lesz ettől traumája felnőttként.

"Az viszont zavart, hogy a kocsiba nem engedték soha betenni, csak sétához"

???

Ott àlltak feletted és őriztek 0-24-ben?

12!

Nálunk pont az ellenkezője 🤣

Csak a kocsiba tehettem le a gyereket, mert sápitoztak.

Folyosíra csak a kocsiba lehet kitolni. A nagyágyba nem lehet aludnia, csak a kiskocsiba.

Ha épp nem szoptattam csak fogogattam, akkor is rámszóltak, h tegyem be a kocsiba 🤦‍♀️

Nyilván végighallgattam őket és megköszöntem a tanácsukat, de az én gyerekem,had döntsem már el, mit csinálok vele. Főleg a 2.nál.

Vègig velem volt.

Ha zavar, hogy a nagyobbik gyereked leadtad a csecsemősõknek, akkor a kicsit ne add le. A múltat nem tudod megvàltoztatni.

Az első 2 órát mindketten velem töltötték, utána vitték őket a csecsemőre. Az első (hajnali) szülésem után azt javasolták, hogy estig hagyjam a csecsemőn, mert ilyenkor ők is nagyot alszanak és nekem is jót tenne 2 "átmulatott" éjszaka és jókora vérveszteség után. Állítólag elég rosszul néztem ki. De ez nem volt kötelező. A második pár órát volt ott, hogy szusszanjak egyet szülés után, aztán még naponta annyi időt, amíg lezuhanyoztam. Lehetett hozni-vinni, ez alól azok voltak a kivételek, akik valamilyen kezelésre szorultak.

Emiatt ne legyen lelkiismeret-furdalásod! Megváltoztatni úgysem tudod, ha meg abból indulsz ki, hogy a szüleinknél még ez volt az alap...