Miért van az, h sok kismamának ilyen sokáig tartott a vajúdás?

Egyrészt sok kismama az első fájásoktól számítja a vajúdást, így akár azok több naposak is lehetnek, de igazából az "érdemi része" csak pár óra.

A magzatvíz elfolyása önmagában nem ok arra, hogy császározzanak, gondolom nálad a rossz szívhang volt a császár oka; látták, hogy nem jutnak egyhamar egyről a kettőre, és nem akarták kockáztatni a baba egészségét. De amennyiben minden rendben a babával és a magzatvíz is tiszta, akkor mindenki (baba-mama) jobban jár, ha hüvelyi úton születik a baba, és nem császárral. De azt fontos tudni, hogy abban a pillanatban, hogy valamiféle rizikó felmerül már nem a kismama lelki békéje és komfortérzete, ami számít, hanem a baba és a mama egészsége.

Én például gyorsan,és könnyedén szültem.Nekem még a magzatvizem sem ment el.(burkot repesztettek)

Emlékszem reggel 11 órára kellett mennem a kórházba,hogy a doki megvizsgáljon mert már túl hordtam a fiam.(július 14-re írtak ki,és augusztus 4-én született) Amikor bementem a kórházba,a doki megvizsgált,és megkérdezte,hogy van-e fájásom.Mondom nincs,miért? Mert majdnem 4 ujjnyira ki voltam tágulva,és már a szülőágyon kéne feküdnöm.A doki csak annyit mondott hogy "anyuka ma szülni fogunk"

Hiába mondtam,hogy semmit nem érzek,azt mondták nem gond..kapok infúziót ami segít,hogy legyenek tolófájásaim. A beöntés,és borotválás után 11 óra 30 perckor kerültem a szülőszobába.(azért emlékszem az időre mert a falon velem szemben volt egy falióra ,és állandóan azt lestem. 11óra 42 perckor már a karomban tartottam a fiamat..Szinte semmi fájdalmam nem volt.Amikor megkaptam az infúziót,rá pár perc múlva jött egy kis görcs,és ennyi...Még a szülésznő is mondta,hogy igencsak gyorsan szültem..(de ez nem egyedi eset,sokan szülnek ilyen gyorsan)

A dokim azt mondta,hogy biztos benne,hogy fogunk még a szülőszobában találkozni,mert elég könnyen szültem,és általában az ilyen anyukák több babát vállalnak..

Nem vált be a jóslata,mert csak 1 gyermekek van..

Nekem is a vizem folyt először, fájás semmi. Mi egy óra múlva már bent voltunk. Ez délben volt. Este hétkor tettek infúzióra, kaptam az oxitocint, mert nem nagyon akart beindulni a szülés. Másnap délelőttig csak fektettek! Nem kelhettem fel, azt hittem belepusztulok! És nem tágultam semmit sem.. Másnap délelőtt fél tízkor műtöttek, mert nem volt jó a szívhang, és nem voltam már magamnál. Ennyit az infúzióról. Ráadásul kifogtam egy bunkó szülésznőt is. Én örültem volna, ha nem így élem meg az egészet.

A másodiknál nagyon féltem mi lesz. De szerencsére arról csak jó emlékeim vannak. Ugyanúgy elfolyt a vizem, 1 órán belül bent is voltunk. Fájások voltak, de nem épp erősek. Este 10-től reggelig vártunk lesz e valami, persze infúzió nélkül, de sajnos nem tágultam, és barna volt a víz is. Jobbnak látták, ha császároznak.

Az én dokim se várt sokáig. Mondjuk nem sok esély volt arra, hogy beinduljon a szülés...

Éjjel fél 2 körül kezdett szivárogni a magzatvíz (35 hetes voltam, nem számítottunk még rá). Reggel 8-kor bementünk, még akkor sem volt semmilyen fájás, szűk 1 ujjnyi voltam, magyarán semmit nem tágultam szinte. Doki megvizsgált, felvették az adatokat, 10 körül már csöpögött az oxitocin. Egész nap folyamatosan növelték az adagot, semmi hatása nem volt. Délután 5 körül már a babám szívhangja is leesett, úgyhogy toltak is a műtőbe, 6:12-kor meglett a fiam.

Én nem bánom, hogy nem kísérleteztek tovább. Ha 7 órányi oxi nem eredményezett semmit, akkor adhatták volna bármeddig, úgysem történt volna semmi... Igaz nem erre készültem én sem, de mérhetetlen boldog voltam, mikor megláttam a kis maszatos fiacskámat! És egészséges lett ő is, nekem sem lett semmi szövődménye a műtétnek, és ez a lényeg!

Nekem éjjel kezdődtek a fájások, hajnali 5-re 5 percesek lettek, 7 körül értünk a kórházba. Egész nap maradtak az 5 perces fájások, egész délután ctg-re voltam kötve, mindenki dicsérte a szép erős fájásaimat, mégsem tágultam. 16 órakor kaptam oxitocint, cukros infúziót és oxigént, 17 órakor burkot repesztettek, utána kaptam eda-t. Mire éjjel fél 12-re kitágultam belázasodtam, vittek a műtőbe.

Azt hozzátenném, hogy jóslófájásom egyáltalán nem volt, a hasam sem szállt le, a kisfiam magas egyenes állásban volt, szerintem én ezért nem tágultam.

Azért mert sok kismam az első fájástól számítja a vajúdást, hogy elmondhassák, hogy ÓÓÓÓ én 10-20-30 órár vajúdtam , és mekkor jó vagyok, hogy kibírtam.

Én nekem az első lányom a rossz szívhang miatt született császárral, kb. 3 óra nagyon gyors vajúdás után (már majdnem megvolt mikor a műtőbe toltak), a másodiknál, a38. héten folyt el a magzatvíz, de nem állt sehogy a méhszáj, azaz nem kockéztattak semmit(hosszú vajúdás, szívhang rosszabodás, fertőzés), 2 óra múlva toltak is aműtőben, valszeg 95%-ban az előző császár nyomta meg azt a javaslatot, hogy legyen a második is császár. Mrg az, hogya Barossban szültem ahol a szülések 70%-a császár. Nem ott szültél véletlenül? :-))

Más kórházban, hagynak többet szenvedni császár után is, pl egy ismerősöm az első császár után a Margitban szült Óbudán, ahol hagyták 10 órát vajúdni előzetes császár után, és megszülte rendesen. A Barossban 2 órát sem hagytak vajúdni...