Tényleg annyira de annyira fáj a szülés?

Talán segít, ha nem magadat látod a szülésben, hanem a babádat. Ne magaddal, vele foglalkozz, és azon igyekezz hogy neki könnyítsd meg a dolgát. Ez hihetetlenül sokat segít neked is, akár hiszed akár nem. És még vaami: nem véletlenül mondja a nők nagy része, hogy élete legcsodálatosabb élménye. Akkor annyira rossz mégsem lehet, nem? :)

fel a fejjel, és várd a pillanatot boldogan!!!

Nem lehet, hogy a fájdalmon kívül tulajdonképpen az ismeretlentől félsz? Attól, hogy valami olyan történik Veled, amit még nem ismersz és nem tudod, mit kell csinálnod, hogyan viselkedj, tudsz-e úgy viselkedni, ahogy elvárják tőled. Lehet, hogy ettől is félsz? A fájdalom a szülés része. El kell fogadni, arra kell gondolni, hogy a fájdalom jó, mert hozzásegít, hogy találkozhass a babáddal. Én akkor idéztem ezt az eszembe, amikor úgy éreztem, hogy nem bírom. Segített!

Ha attól is félsz, amit az előzőekben írtam, az felesleges. Ne akarj szülés közben viselkedni. Hagyj mindent folyni a maga útján. Ne törődj azzal, mi lesz ezután, mit kell csinálni, ilyesmi, csak hagyj mindent megtörténni. És közben gondolj a babádra. Ez mindennek a kulcsa. Ő tesz mindent elviselhetővé. Neked is széppé fogja tenni, ha Rá gondolsz!

A szülés fáj, ez tény. Nem szabad senkinek azzal áltatni magát, hogy nem fáj. De gondolj bele: Ha annyira elviselhetetlen lenne, vállalnának sokan második, harmadik, vagy akár többedik gyereket?

Nem azért vállalják, mert ők jobban tűrik a fájdalmat, mint Te! Egyszerűen azért, mert a a babáért megéri végigcsinálni! Erre gondolj Te is! Ő a fontos!

Olyan szép szülésélményt kívánok Neked, mint amilyen az enyém volt!

Próbálj valamiképp ellazulni, megnyugodni, mert ha félsz, akkor az kihathat a szülés lefolyására... nekem a légzés segített, illetve az, hogy végig beszéltem a babámhoz, magamban; minden fájás alatt elképzeltem, hogy egyre jobban nyílik meg számára az út, próbáltam tudatosan engedni őt kifelé.

Hogy mennyire fáj... nekem nagyon rossz a fájdalomtűrő képességem, de már hármat szültem. Mindig, amikor épp úgy éreztem, ez már tényleg gáz, akkor jöttek a tolófájások, és miközben nyomtam, az már nem fájt. Próbálj ne a fájdalomra gondolni, hanem az eredményére.

Szia,

Hogyha tényleg ennyire rettengsz akkor beszéld meg a dokiddal, hogy ADÁt kérsz/epidurális érzéstelenítőt/.Így is érzel némi fájdalmat a végén mert akkor már adagolják, de talán a lelkedre jobban hat, mert sokszor a nők csak bebeszélik maguknak a rettegést.Inkább ez, minthogy szorongva hozd világra a picit. :o)

Könnyű szülést kívánok

Micsoda válaszok, hihetetlen, mennyire jófejek vannak itt :) Nem én vagyok a kérdező, de jó a kérdés, én is kicsit aggódom a szülés előtt, de ez teljesen normális dolog. Ezektől a válaszoktól nyugtatóbbat és kedvesebbet nem túl gyakran kap az ember :) Köszönjük:)

Egy szintén szülés előtt álló kismama

Szia! Ha annyira fájna akkor nem élnének emberek a földön. A természetnek ez is egy csodája, hogy amikor megszületik a kicsi és a hasadra teszik, elfelejted, hogy mennyire fájt előtte. Legalábbis én így voltam az első szülésemnél.

Legyen az eszedbe, hogy azok a görcsök a kisbabád megszületésében segítenek, és nemsokára a kezedben tarthatod. Ez mindennél többet ér.

28 hetes kismama

A szülési fájdalom, az egyetlen fájdalom,aminek értelme van az életben :) Fáj, de ha nem arra figyelsz, annyira el lehet nyomni. Mi sokat nevettünk a párommal bent, igaz szerintem nagyon sokat segített, hogy nagyon nagy bizalommal mentem szülni (jó volt a szülésznőm, és a kórház) és semmi félsz nem volt bennem, így könnyebben tudtam lazítani. Bízz magadban és a babádban, és a téged körülvevő dokikban, szülésznőkben. A legszebb nap lesz az életedben, mely minden nap eszedbe fog jutni :) Azóta is minden nap visszaemlékszem rá, és nem a fájdalom jut eszembe :)

Szép szülést!

Én már ehhez hozzá sem szólok, annyira jókat írtak az előttem szólók. :) Abban viszont tényleg van valami, hogy ha nem csak részleteiben nézed a folyamatot, hanem folyamatosan arra gondolsz hogy minden lélegzetvétel, minden fájás közelebb visz ahhoz az emberhez, akit ezután a világon mindennél jobban fogsz szeretni, akkor sokkal elviselhetőbb az egész! Én elég pozitív gondolkodású vagyok egyébként, nem karom elrontani ezt az időszakot. És minnél jobban stresszel az ember, attól nem lesz kellemesebb a szülés. Bár te fejben még sosem csináltál/tapasztaltál ilyet, de hidd el, a tested el fogja végezni a munkát (legalábbis segítségedre lesz), ettől vagyunk csodálatosak! :) Próbálj sokat gondolni arra, milyen lesz a találkozás a babáddal, és máris elindulnak benned az örömhormonok, és a VÁGY arra, hogy már láthasd őt. Ezek mind segítene abban, hogy ne rettegj a szüléstől. Na jó, akkor mégis hozzászóltam. :)

Sok sikert!

35 hetes kismami