35 hetes vagyok, és nagyon elkezdtem félni a szüléstől, ti is féltetek a vége felé?

Szerintem nem tudsz felkészülni, és nem is lehet.

De nem baj:)

Nekem két gyerekem van, mindkettőt túlhordtam, be is fektettek a 42. hétre a kórházba, úgyhogy minden izgalmasból (magzatvízelfolyás, ámokfutás a kórházba stb) lemaradtam:) a végén mindkettő indított szülés lett, tudtuk, melyik nap, hány órakor kezdünk szülni.

Hát én egy hagyományos izgulósnak jobban örültem volna:)

Az elsőnél nem emlékszem, mikor kezdtem félni, de a másodiknál igen: reggel hatkor, az oxi bekötése előtt, már felvettem a kincstári hálóinget, és vártam a szülésznőt. Olyan vegytiszta rémület vett rajtam erőt, hogy azt hittem, elájulok. Hogy mégis hogy az istenbe gondoltam én, hogy ezt még egyszer végig tudom csinálni. Hát hülye vagyok???

Szerencsére tök jófej volt a szülésznőm, megkérdeztem, normális-e, hogy ennyire félek? nem emlékszem, mit mondott, csak arra, mennyire megnyugtató volt a jelenléte.

Úgyhogy az a végkövetkeztetésem, hogy teljesen normális a szülés előtti félelem, és az a fontos, hogy egy sziklaszilárd ember legyen melletted, aki a sarkára áll, ha kell.

Szia.

Én már a terhességem eleje óta nagyon féltem a szüléstől..a vége felé meg majdnem hogy rettegtem tőle..kavarogtak bennem az érzések,mert egyik pillanatban azt mondtam,hogy menjünk már végre szülni mert már látni akarom a fiamat,a másikban meg toltam volna még odébb a terhesség végét.Az itteni(városi)nőgyógyász tartott nekem 36 hetesen tanácsadást..hát mit ne mondjak..nem hogy bátorított volna,hogy minden rendben lesz majd,hanem még megfélemlített,mert olyanokat mondott,hogy a vajúdásnál nem leszek majd észnél,hanem önkívületi állapotban leszek és mire eljön majd a kitolási szakasz majd szinte már könyörögni fogok azért,hogy kiszedjék belőle a gyereket.Mivel első babám volt a kisfiam én szépen el is hittem neki és mégjobban fostam..aztán ugyan ehhez az orvoshoz mentem 38 hetesen UH-ra,ahol olyan nagy BPD-t mért,hogy mondta,hogy kapaszkodhatok majd az ágy szélébe szülésnél.

Szóval én teljesen be voltam szarasztva.Aztán szülés előtt 4 nappal be kellett feküdnöm a kórházba(tágulási vérzés,és rossz NST eredmény miatt),akkor már nagyon közelinek éreztem én is a végét,persze én már akkor a 40.hétben voltam.De akkor már nem féltem annyira.Én nagyon félős és ideges típus vagyok,félek minden újtól,de ahogy befeküdtem a kórházba,nyugodtság öntött el,mert tudtam,hogy onnan már nem egyedül megyek haza,és tudtam,hogy csak napok-jobb esetben órák választanak el attól,hogy a kezemben tarthassam a kisfiamat,és ez olyan erőt és bátorságot adott,hogy el sem tudom mondani.Amikor pedig felkerültem a szülőszobára,ott már nem igazán foglalkoztam azzal,hogy most félek-e vagy sem,ott már csak csináltam amit kellett..próbáltam minden egyes fájást átvészelni a legjobb tudásom szerint,és türelemmel viseltem az egész vajúdást.Igazából valamilyen szinten tényleg igaza lett a dokinak,mert tényleg szinte önkívületi állapotba kerültem,de nem a fájdalomtól,hanem azért mert szívtam a gázt amitől szó szerint lezsibbadt az agyam,és nem bírtam már gondolkodni sem.Aztán a kitolásnál már tényleg nem azzal foglalkozol,hogy jaj te félsz,hanem csinálod amit az orvos meg a szülésznő mond,és arra gondolsz,hogy mindjárt vége a fájdalomnak és végre először pillanthatod meg a babádat és hallhatod őt felsírni!!

Nekem az egész szülés(ahhoz képest,hogy be lettem ijesztve)nagyon kellemes élményként marat meg nekem,és amíg csak élek emlékezni fogok arra,hogy milyen hatalmas öröm volt hallani felsírni a kisfiamat és először adni neki puszit :) Úgyhogy én kellemesen csalódtam a szülésben,mert sokkal-de sokkal rosszabbra és fájdalmasabbra számítottam. :)

Ne félj tőle te sem,a végeredmény lebegjen a szemed előtt és bátran indulj neki,hogy igenis megtudom én is csinálni csak úgy mint bárki más!!! :)

Bocsi,hogy hosszúra sikerült a válaszom!

Könnyű szülést kívánok neked minimális fájdalommal! :)

2 hós kisfiú anyukája

És átélni teljesen más lesz amit most még csak videón nézel,mert azt,amikor a babádat a hasadra teszik és először adhatsz neki puszit átélni a világ legcsodálatosabb dolga!!Semmi nincs ami felülmúlhatná.Bennem még most is úgy él,mintha ma szültem volna meg. :)

Egyébként meg a BPD-je még sem lett nagy,mert a 38 hetes Uh-on 96 mm-t mértek,és teljesen átlagos,35 centis fejkörfogattal született a kisfiam,szóval nem volt nagy :)

Az anyuka voltam.