Akik simán szültek, mekkora súllyal/cm-el született a babájuk és mennyire volt nehéz szülés? Mennyit vajúdtak?

Bár kicsi volt a babám, 3 kg és 52 cm, de nagyon nehéz szülésem volt, azt hiszem.

Magzatvizem folyt el, nem voltak fájások. Bementünk a kórházba, ahol nézték CTG-n, hogy erős fájásaim vannak, de én nem éreztem semmit belőle.

Vártak 1,5 órát, majd kaptam oxytocint. Na, az este 6 körül hatott is, de olyannyira, hogy egyből kétpercesekkel indítottam. Nem volt szép átmenet, amire számítottam. Annyira fájt, hogy minden fájás után azt mondtam a férjemnek, ennél jobban nem fájhat, az tuti, ez a csúcs. Hát tévedtem. Egyre rosszabb lett. Ráadásul kb egy óra után olyan sűrűek lettek, hogy volt amik között csak 10 mp szünet volt. Iszonyatosan rendszeretelenül jöttek, de a legnagyobb szünet is csak 1,5 perc volt a kettő között. És 40-50 másodpercig tartottak, de voltak közel 2 perc hosszúak is. (Férjem méregette őket)

Én már tényleg azt hittem, bele fogok halni, el sem tudtam képzelni, hogy ezt túl tudom élni. Aztán 6 óra múlva jött a doki vizsgálni, éjfélkor, hogy hogyan állunk. gondoltam magamban, ilyen hosszú, ilyen intenzív és sűrű fájásokkal biztos lassan kitágulok 10 centire, ami kell. Hát tévedtem, kerek egy centi voltam 6 órányi kemény vajúdás után.

Akkor bekötötték az EDA-t, mert megmondtam, én még 15-20 órákat így nem bírok, vagy az vagy császár, de nem bírom tovább.

Mikor bekötötték, elvágtak minden fájdalmat. És 2 óra alatt ki is tágultam 10 centire az EDA-nak köszönhetően.

Aztán a tolófájásoknál a fiam elkezdte a fejét forgatni jobbra-balra, nem tudtam egyedül megszülni (1,5 órás kitolási szakaszom volt)

A hasamra támaszkodott a szülésznő, azt hittem, eltöri a bordáimat, szörnyű volt, a doki meg felnyúlt a gyerekért kézzel, és a méhszájat tolta le a fejéről, hogy előrébb jusson.

Gátmetszést nem csináltak, nem volt rá lehetőség, sem idő, mert gyorsan ki kellett jutnia. HArmadfokú gátrepedést szenvedtem, szanaszét szakadtam kívül-belül.

Aztán két órán át varrt a főorvos, mert a szülést vezető orvos nem vállalta az összevarrást, olyan kárt okoztak.

Happyend a sztoriban, hogy szépen meggyógyultam, mert jól összevarrtak, de én megmondtam, hogy SOHA, de SOHA többet nem vagyok hajlandó szülni. Két hónapos a babám, de most is ugyanannyira elkeseredek, ha eszembe jut ez az egész.

ÉS életelem legrosszabb élménye volt, amit nagyon sajnálok, de ez van. Reméltem, hogy szép, meghitt szülésem lesz apukával, de sajnos nem lett.

A férjem látott mindent, teljesen sokkot kapott, végigsírta a szülésemet, és azóta is könnybe lábad a szeme, ha eszébe jut. Nagyon megviselte őt is ez a tortúra.