Szülés után odaköltöző nagyszülő? Ti hogy bírtátok egyedül?

A férjem szülei nem élnek, az apámat nem érdekli túlzottan a családja, így tehát a kérdés csak az én anyukámra vonatkozik.

Jóban vagyunk, heti egyszer együtt ebédelünk, és kb kéthetente megyünk hozzájuk hétvégére, néha ott is alszunk aminek nagyon örülnek (élettársa van, vele is minden oké), magyarán minden rendben köztünk, férjemmel semmi konfliktusa nincs soha, fiaként szereti.

Múltkor felhívott, hogy mikorra is vagyok kiírva mert kivenne 2 hét szabit, hogy ott tudjon lenni. Imádom meg minden, de csak nyökögtem mert én NAGYON nem akarom, hogy az első két hetemen bárki a nyakunkra járjon. :/// Egyrészt szeretem a magam tempójában csinálni és feldolgozni a dolgokat, másrészt nehezen viselem ha valaki átveszi tőlem a gyeplőt, bármiben - anyu meg szegény, tényleg szeretem, de nagyon fárasztó tud lenni a szükségtelen ugrabugrálásával.

Finoman mondtam neki, hogy ekkor meg ekkor, de szeretnénk ezt az időt új családként hármasban tölteni. Amúgy is ismeri a férjem, tudja, hogy nem egy szerencsétlen balf... aki képtelen nekem segíteni, főzni. Elfogadta, de hozzátette, hogy gondoljam meg, mert neki a vilagon semmi nem volt akkora segítség, mint hogy az anyukája odaköltözött, főzött, rendben tartotta a házat mert ő nagyon kivolt (hozzáteszem apám egy rakás szerencsétlenség, vele nem volt anya kisegítve),

Kicsit elbizonytalanodtam... Azt továbbra se szeretném ha piszkálnának minket az első hetekben, de megingott a magabiztosságom abban, hogy mennyire tudunk majd helyt állni.

Aki csak a párjával, kettesben oldotta meg az első időt, hogyan élte ezt meg?