2hete szültem, de halva született a babám,4x magára tekerte a köldökzsinórt. Az orvos azt mondta minimum 6hónap múlva lehet újra probálkozni. Mivan ha nem várom meg a 6hónapot? TUDOM FURCSA KÉRDÉS DE SZERETNÉK ÉRTELMES VÁLASZT KAPNI.

Én 3 napos újszülött kisfiamat veszítettem el 3 éve. Akkor hetekig nem tudtam arra gondolni, hogy én ezt még egyszer végig tudom, bírom, akarom csinálni. Nekem kifejezetten jót tett, hogy legalább 6 hónapnyi várakozást javasoltak, ennyi biztosan kell ahhoz, hogy a szervezet regenerálódjon. De amint közeledni látszott a 6. hónap, egyre jobban kezdtem vágyódni egy kisbaba után. Már tudtam, milyen érzés a karomban tartani, erről egyszerűen nem tudtam volna lemondani. Azt gondoltam, ha a testem készen áll, és a lelkem is, akkor fog majd megfoganni a gyermekem. És így lett! Az első hónapban ránk talált a Fiam, aki ma már 20 hónapos, csupa élet makk egészséges gyönyörűség:)

Szerintem teljesen normális a vágyakozásod egy kisbaba után. Minden ember másképpen dolgozza fel a veszteséget, a továbblépés egyik jele a vágyakozás. De adj időt magadnak, az elvesztett babát meg kell gyászolnod, el kell engedned lélekben, hogy a másik baba ne "pótlásként" érkezzen. És az sem mellékes, hogy a következő terhességet végig fogod izgulni, hogy minden rendben van-e, ehhez egészséges test és felkészült lélek szükséges. Tudod, az érzéseid nagyon hullámzóak lesznek, volt, hogy semmi nem érdekelt az égvilágon, csak az, miért történt ez velem. A másik pillanatban pedig majd megőrültem, hogy újra tehres lehessek. És ez mind normális, csak aki nem élte még át, annak fogalma sincs arról, hogy ilyen esetben legritkábban tud az ember tiszta fejjel gondolkodni.

Minden ember más, szerintem tök normális vagy és normálisak az érzéseid is :) szerintem az is normális, ha valaki falhoz csapkodja a tányérokat, vagy kiüvölti magából, vagy x ideig gyászol, vagy csak túllép. Mindenki másként dolgozza fel, és ezért különbözünk egymástól. Hát nem lenne unalmas ha mindenki ugyanolyan lenne?

Bár tényleg jó lenne 6 hónapot várni mind testileg, szellemileg.

B@sszus, de az legborzasztóbb hogy meg kellett szülnöd! Ilyenkor nem császároznak? (ne haragudj a kérdésért, de nekem még nincs gyerkőcöm) ezt egyszerűen nem hiszem el , hogy még ezt is végig kellett csinálnod...(amúgy ez idehaza szokás csak?)

Fogadd jókívánságaim, kitartást és egészséget!

Próbáld meg a dolog jó oldalát nézni: van egy párod aki kitart melletted, támogat és ez az esemény legalább közelebb hozott egymáshoz titeket. Esetleg abba is érdemes belegondolni, hogy lehet azért alakult így, mert lehet valamilyen "szervi baja" / betegsége és inkább most ment el, mintsem pár hetes korában, vagy esetleg egész életen át tartó testi fogyatékosan élte volna le a kis életét, nemde?

Még egyszer kitartás! :)

(és ne törődj a negatív hozzászólásokkal) :)

Erős nő vagy, és büszke lehet Rád a párod, hogy ilyen társa van. Az élet egy nagy próbatétel elé állított Benneteket, de ez csak mégközelebb húz majd Titeket egymáshoz.

A következő 6 hónapban támogassátok egymást, gyászoljátok meg az elvesztett Babátokat, és készüljetek a következő Gyermeketek fogadására.

Soha nem szabad, és nem is fogjátok tudni elfelejteni az elvesztett Babátokat, de túl kell lépni......boldog élet, család vár Rátok is .......a múltat nem szabad feledni, de nem szabad hagyni, hogy megkeserítse a jövőt.

Szívből sajnálom, ami Veletek történt. Sok erőt kívánok és mire letelik a 6 hónap, jön az új év, ami sok szépet hoz majd Nektek.

Azért van rendes (hüvelyi) szülés, hogy a későbbi szüléseket ne befolyásolja a császár, lehessen természetes úton szülni. A császár amúgy is egy kisebb mütétnek felel meg, Így van benne kockázat, amit ha nem muszáj, nem vállalnak be a dokik. (meg mi sem, de mi akkor nem tudunk hideg fejjel gondolkodni) Nekem is meg kellett szülnöm a 26 hetes babát, de nekem ezeket a dolgokat elmagyarázták, hogy minden a későbbi baba érdekében történik. Ilyen szülés után testileg hamarabb regenerálódik az ember, és hamarabb lehet újra babát vállalni.

M.