Nem tudom mi tévő legyek?

Ez a harmadik semmibe sem kerülne. 3 gyereknél a családi pótlék 16600/gyerek, családi adókedvezménnyel több a fizu, mert 30000/gyerek.

Suliban oviban fél áron, vagy ingyen van az érkezés. Tankönyv ingyen, vagy kedvezményes.

A 3 gyerek okcsóbb mint a 2!

Az elején lehet olcsóbb 3 gyerek a 2-nél, de késöbb nem!

A férjed miért nem akarja? Hogy álltok anyagilag? Te mennyire vagy képes arra, hogy pl. fél év múlva nem mész vissza dolgozni, hanem újabb másfél-2 évet babázol? Ezeket nem csak anyagilag, fizikailag-szellemileg is be kell vállalni, ha már totál kivagy, akkor nehéz lesz.

Amúgy megértelek, hogy nincs szíved elvetetni, de tényleg kell az ész is:) Ha a párod nem csak az anyagiak miatt nem szeretné, hanem nyomósabb indoka is van, akkor rámegy a kapcsolatotok a késöbbiekben...(már ha megtartod) Te ismered a körülményeket!

Hú, hát elvetetni én sem tudnám. :( De nehéz helyzetben vagytok, az biztos.

Mennyi megtakarításotok marad most a hó végén? Beleférne a keretbe még egy baba? Van hiteletek? Hány szobás lakásban laktok?

Bár azt hiszem, teljesen feleslegesek ezek a kérdések, ilyenkor úgyis a szív dönt. Tedd azt, amit te látsz a legjobbnak. Persze akkor lehet, fel kell készülnöd arra, hogy a férjed bedobja a törülközőt (legalábbis ha nem szeret titeket eléggé). De itt nem csak a férjedről van szó, hanem a te szívedről, te lelkiismeretedről, te lelkedről, a te érzéseidről is.

Nehéz helyzetben vagy.

Nem lehet annyival elintézni, hogy vetesd el. Hívjátok át a nagyit és menjetek el nyugiban leülni valahová és megbeszélni. Először is hogy ő miért nem akarja, aztán erre lehet reagálni.

Azt meg el ne hidd, hogy anyagilag nem jelent több terhet még egy gyerek. Cipő, zöldség, gyümölcs, gyógyszer, kabát - ezekből mindig 3at kell majd venni, az étkezés sincs ingyen minden önkormányzatnál.

Ugyanezt a kérdést tettem fel 1 hónappal ezelőtt. Nekünk védekezés mellett fogant meg a 3. baba. A férjem nem merte bevállalni, én mindenáron meg szerettem volna tartani, a családban mindenki ránk bízta a döntést, de emellett folyton azt hajtották, hogy jól gondoljam meg a mai világban nem egyszerű 3 gyerek, pedig mindenünk megvan, hitelünk sincs, még tartalékunk is van. Dehát nem az első években jelent anyagi gondot a több gyerek, hanem majd évekkel később. A műtét napjáig mindennap sírtam bíztam, hogy majd megváltozik a véleménye, de nem tudtam rábeszélni, így sajnos én már túl vagyok a műtéten.

És nem tudom mikor fogom tudni ezt feldolgozni.

Kedves Kérdező!

Fogd meg szépen a férjed kezét és hallgasd meg őt. Ne csak azt várd, hogy azt mondja: nem, hanem azt is, miért nem. Tudakold meg, pontosan mik az aggodalmai.

Ha ez megvan, mondd el neki te is, részedről miért igen.

Felteszem, a férjednek anyagi félelmei vannak. Gondoljátok át alaposan, mi az ami a nagycsaládos státusszal anyagilag előnyként jár, és járjatok utána, milyen egyéb juttatás illethet meg benneteket. Ha ez is megvan és osztottatok-szoroztatok, vedd fel a kapcsolatot a munkahelyeddel és kérdezd meg, mikor és milyen feltételekkel tudsz úgy újra munkába állni, hogy az egész nagycsaládnak jó legyen. Biztosítsanak részmunkaidőt pl. - ilyenekre gondolok.

Kérdezd meg szüleidet, tudnak-e benneteket támogatni, ha igen, mennyi időn keresztül és milyen feltételekkel.

Mondd el a férjednek, hogy a harmadik baba ugyanúgy a tiétek, mint az első kettő és pusztán azért, mert a kapcsolatotokból várakozáson felül fogant, ne akarja a pusztulását. Ugyanezzel az erővel szerethetné is, akár a nagyobbakat.

Mondd el neki, hogy te érzelmileg nem élnél túl egy általa rád kényszerített abortuszt, és hogy túl fiatal vagy még ahhoz, hogy egy ekkora lelki terhet cipelj hátralévő hosszú éveidben.

Biztosítsd arról, hogy a harmadik babával vállalt terheket, nehézségeket vele együtt, közösen fogod viselni.

Győzd meg róla, hogy szerinted boldogabbá és teljesebbé tesz benneteket az, hogy van még egy gyermeketek.

A minap hallgattam végig ezen a fórumon egy szegény lány kálváriáját, aki arról panaszkodott, SENKI nem mondta el neki, hogy az abortusz nem megoldás és még addig sem jutott el, hogy egyáltalán átgondolja, miként tudná berendezni a babájával a megváltozott életét. Szeretné visszacsinálni, de nem lehet: a babája már meghalt.

Nektek még van választásotok, és hidd el, nem igaz az, hogy ilyen helyzetekben csak az ész dönt - bár megjegyzem, vagyunk itt is sokan, akik azt valljuk: a ti esetetekben még racionálisan a babára szavaznánk.

Nekem missed ab volt, nem én döntöttem, de még így is borzalmas volt. Nem tudom, hogy mások hogy képesek élő gyerekkel megtenni (és ezt nem provokációnak szánom, hanem tényleg elképzelhetetlen számomra), még úgy is végig bőgtem a kórházban, hogy a baba már 2 hete nem fejlődött. Arra gondoltam, hogy ha élne (és úgy lennék ott), akkor felállnék és megszöknék.

Ha valaki akarja a babát és el "kell" vetetnie, szerintem soha nem tudja feldolgozni. Ezt is nagyon nehéz. Ha ésszel gondolkozol, abba is gondolj bele, hogy meg tudod-e ezt bocsátani magadon kívül a férjednek is, mert ha nem, akkor a házasságodnak is annyi, és ott leszel 2 gyerekkel egyedül, miközben a harmadikat siratod...

Ilyen helyzetben tulajdonképpen egy biztosan jó út van, ha a Kérdező meg a párja meg tudnak egyezni valamiben, legyen az bármi. Minden más eset komoly veszélyeket rejt, az se jó, amit az előző válaszadó írt, az se, ha a Kérdező egyedül marad 3 gyerekkel és azon tépelődik hogy miatta esett szét a család, az se jó, ha együtt maradnak akár 2 akár 3 gyerekkel de a családi élet a folyamatos békétlenségről fog szólni és arról, hogy valamelyikük áldozatnak érzi magát és okolja a másikat... ezek egyike sem jó.

Ezért kell leülni 2x, 3x, 5x - ahányszor kell - és valamilyen közös álláspontra jutni.