Az abortuszellenesek miért szólnak bele minden gyermekét elvetetni készülő nő életébe?

A legnagyobb félreértés ebben a vitában, hogy mindenki, ahogy a kedves kérdező is, azt hiszi, hogy engem konkrét esetek érdekelnek. Hogy én, amikor véleményt nyilvánítok az abortuszról, akkor én az adott személy ellen vagyok.

Ezerszer leírtam, de egye fene, leírom újból: nem érdekel, hogy xyz él-e azzal a jogával, hogy elveteti-e az élő embriót, ami az ő vére, az ő testének a része. A folyamat sem érdekel, meg a lelki vívódása sem.

Engem sokkal magasabb szinten foglalkoztat a kérdés. Hogy miért legális? Hogy hogy biztosíthat a törvény ilyen viszonylagos korlátlanságot ebben a kérdéskörben? Meg hogy milyen az ezzel kapcsolatos társadalmi hangulat? Hogy lehet az, hogy sokan észre sem veszik (vagy nem akarják észrevenni), hogy milyen súlyos morális kérdésről van szó, hogy lehet, hogy érző emberek lévén csak a száraz jogi maszlagba képesek kapaszkodni és a személytelen jogaik révén ők megfosztanak egy emberkezdeményt az élet lehetőségétől. Hogy lehet az, hogy bárki ítéletet mondhat egy potenciális élet felett anélkül, hogy az a potenciális élet bármilyen lehetőséget is kaphatna a védekezésre, vagy a sorsa jobbra fordítására. Én szegény családban nőttem fel, de mostanra egészen máshol van a helyem. Mert lehetőséget kaptam az anyámtól, hogy megtaláljam a számításaimat és nem hozott egy olyan önző döntést, amiben csak és kizárólag az ő kényelme és a lemondásoktól való félelme vezérelte.

Tehát összesítve: nem érdekel, hogy te, kedves kérdező, vagy bárki más mikor, miért végeztetett abortuszt. Engem az érdekel, hogy a francba nem lehet megérteni ennek az ellenzését és miért érzitek személyes bántásnak a kritikát? Miért? Vagy így védekezik a lelkiismeretetek valami ellen? Nem érdekel, nem is várok rá választ! Csak legalább magatoknak ne hazudjatok, ráadásul nyilvánosan!

Jaj kérdező, azért te is szép ellentmondásokat gyártasz.

Szidod azokat, akik elítélik az abortuszt, mert egy nőnek joga van megölni a magzatát, de te nyugodt szívvel "megvethetsz" egy olyan nőt aki megszüli a gyerekét akkor is, ha rossz körülmények közé teszi. Milyen dolog ez? Kikapartatni a magzatot teljesen okés, még dícsérjük is meg aki megteszi, aki meg világrahozza a gyereket azt ítéljük el, mert szerinted szar élete lesz a gyereknek?

Az én férjemnek szörnyű gyermekkora volt. Agyba-főbe verték, intézetbe adták, ott meg szörnyű dolgokra kényszerítették. És mégis örül az életének, mert megsimerkedett velem. Megmutattam neki, lehet másként is élni, szeretem őt feltétel nélkül. Született egy gyönyörű fiúnk, most várom a testvéréét. A férjem pedig feldolgozta a borzalmakat, tisztességes ember lett belőle. Te talán az első 18-19 évében azt mondtad volna, jobb lett neki volna ha megölik magzat korában. Én azt mondom, nagyon rossz, hogy így kellett felnőnie, de örülök, hogy ha mást nem is, de eg esélt kapott az anyjától arra, hogy éljen. Lehet, hogy sok szörnyű sors van, de mindenből van kiút és nem tudhatod h annak a kikapart magzatnak milyen lehetőségei lettek volna a szegényesebb gyerekkor után.

Azért mert annyira unalmas az életük, hogy a máséval foglalkoznak.

És mert fogalmuk sincs, hogy a kérdező min megy keresztül.

Ha elolvasod ebben a témában a kommenteket egyértelműen kiderül, hogy kizárólag csak azok kampányolnak az abortusz ellen akik SOHA nem voltak ilyen szituációban. Soha nem kellette ilyen döntést hozniuk.

Ez egy meddő vita. Ezekkel a rosszindulatú (a témában teljesen inkompetens) hozzászólókkal semmit nem lehet tenni. Csupán ignorálni őket. Korlátoltak.

Én úgy vagyok vele, hogy ha segíteni nem tudok akkor nem is rontom tovább az illető helyzetét.

Természetesen nincs igazad, Trinity13. Sokan tudják itt, hogy te is tagja vagy ennek a zárt körnek, akik személyesen is érintettek. Sokan tudják olyanok, akik kerültek olyan helyzetbe, mint te is egykor, de másképp döntöttek.

Túl kellene lépni valahogy a múlton, nem ekézni azokat, akik kompetensek, mert megharcolták a maguk harcát. És nyertek.

Nagyon szerencsés az aki másképp dönthetett. De sokan vannak akiknek nem volt más lehetőségük.

És DE. Abban igazam van, hogy csak azok vagdalkoznak és alázzák porig azt aki az abortusz mellett dönt,akik soha nem kényszerültek választás elé.

Aki volt olyan helyzetben hogy kétségei voltak, de végül mégis sikerült rendeznie a körülményeit és vállalta a babát, azok teljesen más hangnemben válaszolnak. Elmesélik esetleg a saját történetüket, hátha a kérdező rájön, hogy neki talán mégsem ilyen nehéz. De ez a ritkábbik eset. Sajnos. Persze azt én is elítélem aki fogamzásgátlásként használja az abortuszt. De a legtöbben nem ezért döntenek így. És ha így dönt valaki annak nagyon is nyomós oka van.

Engem már megköveztek, de rájöttem, hogy nem volt igazuk és még gusztustalan módon is tálalták a véleményüket.

Sosem kerestem mentséget. Rajtam kívül senki nem ismerte igazán a körülményeimet. De ha a bőrömben lettek volna biztos vagyok benne, hogy a többségük ugyanígy döntött volna. Ez alól csak azok kivételek akik azért hurrogtak le mert ők akarnak babát, de nem jön össze, tehát nekik nyilván adottak a feltételek és a körülmények.

Én is csak addig voltam megszállott abortusz ellen amég nem kellett választanom. Én sem hittem hogy van az a helyzet. De a saját bőrömön tapasztaltam, hogy sajnos van. Van amikor ez a helyes döntés.

Nem ítélem el magam, de nem is mentem fel. Jól is döntöttem meg nem is.

Azt viszont nem állhatom, hogy az így is nehéz helyzetben lévőket, akik döntés előtt állnak olyanok bántsák akiknek gőzük sincs hogy milyen ez.

Fel nem fogom hogy miért kell rugdosni azt aki a földön fekszik. Az ilyen emberek jellemtelenek, ostobák és korlátoltak.

Hangsúlyozzák, hogy nem ítélnek csak elmondják a véleményüket. De valójában nem. Ítélkeznek. És ez gusztustalan. Akkor inkább ne szóljon a témához.

Egy abortusz kérdésben mindig csak a gyerek a téma, pedig az anya kérdése épp annyira fontos, ha nem fontosabb.

(egy szülésnél fellépő komplikációnál is ha kiderül, hogy csak az egyik élet menthető akkor az anyát mentik!)

Nézd, abortusz esetén anyáról beszélni nem lehet.

És ott a tévedés a gondolatmenetedben, hogy olyan helyzet sincs, amiben csak egyféleképpen lehet dönteni. Ez ugyanis nem döntés, hanem diktátum, kényszer, erőszak. Mivel Magyarországon a nőnek DÖNTÉSI joga van, szabadon eldöntheti a 12. hétig, hogy öl, vagy nem öl. Eldöntheti. Mindenki.

Természetesen ez sokszor nem könnyű döntés az adott személynek, de döntés. Mint ahogyan magad is írod, jól is DÖNTÖTTÉL, meg nem is. Te döntöttél.

De talán nem is ez a kérdés. Emlékszem a helyzetedre. És a legszomorúbbnak azt találom, amilyen az utóélete a történetnek. Mert a kis magzatod halálútja a másik térfélre állította az egykor minden porcikájával az abortusz intézménye ellen berzenkedő nőt, aki bele akart halni a gyermeke elveszejtésébe.

Mára mi lett? Ugyanaz a nő már nem berzenkedik (most nem mennék bele személyes részletekbe, mert nem lenne fair), nem akar belehalni, hanem megértő azokkal, akik tettétől korábban elhatárolódott, kénytelenül szemet húny, és itt, a virtuális térben a hozzászólásaival akarva-akaratlanul hozzátesz ahhoz az amúgy is túlerőben lévő táborhoz és szándékhoz, mely ezerféle motivációból, de a magzati életek kioltása mellett teszi le a voksát.

És ezzel nem "csak" egy-két saját gyermek, hanem tágabb értelemben minden egyes leütött karakterrel sok-sok másik ártatlan magzat-gyermek életének brutális kioltásához járul hozzá.

Szívből remélem, hogy egyszer eljön majd az idő, amikor a saját példáddal, melyről egykor majd másképpen vélekedsz, az abortusz ellen kampányolsz majd, a megszületendő emberi életek védelmében. A saját érdekedben is így gondolom. Őszintén.

Igen, én döntöttem. De kényszer volt.

Az, hogy valamelyest változott a véleményem ebben a kérdésben azért van mert részese voltam, mert átéltem. És 100% hogy ha másik abortuszellenes kerülne ugyanebbe a helyzetbe akkor ő is így döntött volna és a véleménye illetve a hozzáállása is megváltozott volna.

Pont így. Aki nem érintett a kérdésben annak marad a csőlátást továbbra is.

Nem buzdítok senkit az abortuszra. Ilyet egyetlen hozzászólásomban sem olvashat senki. Nem tenném.

De érintettként tudom, hogy milyen amikor az ember vívódik...és a legjobbat akarja. A gyerekének és magának is.

Talán ebben a kérdésben a legnehezebb beleélni magunkat a másik helyzetébe. De az önhittség netovábbja lenne tényként kijelenteni, hogy mit tennénk ebben a helyzetben.

Nem tudhatjuk.

És már egyszer írtam, hogy aki végül úgy döntött megtartja az volt olyan szerencsés helyzetben, hogy volt segítsége, volt aki támogassa.

Tudom, hogy nekem is felajánlottak, ruhát, babakocsit stb.

De ez édes kevés ahhoz hogy bevállalj egy gyereket.

Ha a családodban nincs egyetlen ember sem aki melléd áll, aki érdemben segít, nincs aki tetőt adjon a fejed fölé, nincs aki enni adjon, nem kapsz munkát (terhesen mégannyira se,mint egyébként)aki állja az orvosi kiadásokat stb,akkor is megszülöd?

Csak mert én itt még egyetlen olyan sikertörténetet nem olvastam aki ilyen körülmények között vállalta volna a babát. Aki azt írta, hogy oké, nincs semmim és senkim, nincs hol laknom, nincs munkám de elmegyek egy anyaotthonba (ahol várólista van, nem mind ingyenes)

Nem adtam volna fel a munkakeresést és addig dolgoztam volna ameddig fizikailag csak lehetséges. DE nem lett volna a gyerekemnek apja, nekem pedig nem lett volna hol laknom.

Nem a kisebbséghez tartozom aki egy kartondobozba is megszülné és segélyekért meg a csp-ért kuncsorog.

Nem akartam ilyen körülmények közé szülni. Felelőtlenség.

Egy pillanatig sem állítom, hogy követendő példa lennék!!Sőt!

Mindig hangsúlyozom, hogy ez egy nagyon nehéz döntés és alaposan mérlegelni kell.

Ha nagyon kilátástalan a helyzet akkor se javasolom senkinek, de nem ítélem el ha úgy dönt, hogy nem tartja meg.

Nekem más lett a véleményem ebben a kérdésben, mert átéltem és átértékeltem.

Aki viszont nem érintett annak is marad a véleménye addig míg meg nem történik.