Voltak hülye gondolataid második gyerkőc érkezésénél?
A második babánkat várjuk, mégcsak most léptem a második trimeszterbe, tervezett, nagyon szerettük volna, de 2-3 hete olyan hülye gondolatok gyötörnek.
Ránézek a kislányomra és elfacsarodik a lelkem, hogy mennyivel kevesebb időm lesz rá, vagy hogy szegén, "mit teszünk vele" ezzel...
Aztán nézem uh-n a babát és azon agyalok, hogy atya ég, őt is fogom tudni úgy és annyira szeretni, mint a nagyobbat!?
Totál nem értem honnan jönnek ezek...
Nálatok is voltak ilyen gondolatok? Hogyan lendültetek túl ezen?
Igen, voltak. Vajon fogom tudni úgy szeretni, mint az elsőt? Hogy ha majd a "nagyra" a kicsi születése? Hogyan fogjuk tudni elkerülni a testvérféltékenységet? Stb.
Aztán megszületett és mintha elfújták volna az aggályaimat. Egyből olyan szeretet éreztem, kötődést éreztem, ami a nagynál csak hónapokkal jött.
Sokkal nehezebb volt anyává válni, mint kétgyerekes anyává.
Igen, 8 évre jött a második.
Nekem már attól lelkiismeretfurdalásom támadt, hogy apa vitte suliba reggel, és nem én, ahogy megszokott.
Nekem ez egy kicsit olyan, mintha nem tudnám megélni a terhesség "varázsát", vagy nem is tudom hogy mondjam... Nem tudok őszintén örülni, mert azonnal jön a fék, hogy de hogy lesz, mi lesz, stb. Aztán meg lelkiismeretfurdalásom van, mert nem tudom annyira "naiv boldogsággal" talán várni, mint a nagyobbat. :D Mintha meghülyültem volna komolyan... de valahol rémlik, hogy a nagyobbnál is tele voltam félelmekkel, csak már elfeledtette az idő.
Megnyugtató a ti tapasztalataitokat olvasni. Az a mondat pl. most nagyon mélyre talált, hogy nehezebb anyává válni, mint kétgyerekes anyává. Annnnyira nehezen jött meg a lányomnál az anya érzés és annyira rettegek, hogy most is ilyen nyögvenyelős lesz, csak már nehezített körülmények között, hiszen itt van a nagyobb... Ezt eddig meg sem fogalmaztam, de most nagyon jól esett kiírni magamból! Köszönöm!
Sehogy, de nincs is másik gyerekem.(nem ezért)
De nyilván túl lehet,hisz rengeteg embernek van több gyereke, sőt rengeteg olyan család él(főleg külföldön) ahol a saját gyerek mellett fogadnak örökbe is.(Ezt aztán tényleg erős számomra,hogy a saját gyerekemtől veszem el a pénzt/időt/energiát/lehetőségeket).De pl volt egy munkatársam,neki volt 2 testvére, egyik súlyosan fogyatékos, meg a szülei még nevelőszülők is.És mindig őszintén odaadással beszélt az anyukájáról,meg a "testvéreiről",és nem látszott rajta, hogy bármiben (főleg érzelmekben)hiányt szenvedne.
Az első lányomnál csak hónapokkal szülés után jött az anyai érzésem, kötődésem. Most 4,5 éves és még az is fáj, ha sírni látom.
Várandós vagyok a második kislányommal, de vele egésszen más. Már most szeretem annyira mint ahogy az elsőt csak később. Szerintem sokan vagyunk ezzel így. A lányom is sokat simogatja meg mondja, hogy ő már most nagyon szereti.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!