Lenne néhány kérdésem azokhoz akik már átestek a terhességen?! Több lent..

Teljesen természetes érzés az egész. Lehet fura megfogalmazás, de a baba olyan mintha egy szerve lenne aminek nem tudod irányítani a mozgását. Pl a szíved is dobog, a gyomrod korog, a beleid mozognak, a baba is hasonlóan a részed.

Nekem is gerincferdülésem van, 10. héttől fájt miatta a derekam, ortopédián csak annyit tudtak mondani hogy szülés után elmúlik. Valóban el is múlt.

Én is féltem, hogy Úristen, milyen lesz, de ahogy az első írja, teljesen természetes érzés. Ijesztő sosem volt. Én azzal magyarázom, hogy fokozatosan történik, fokozatosan növekszik, így konkrétan olyan, mintha mindig is ez lett volna. Nem azonnal lesz 2 kiló, aki tudod rugdos össze vissza, akkor tuti össze is tojtam volna magam az ijedtségtől :D

Gerincferdülésem nekem is van, fájt is sokat, de oldalt fekve ki lehetett bírni azokat a napokat.

Amit még tudok tanácsolni, hogy ha van, amitől félsz, azt beszéld ki magadból, anyukáddal, pároddal, védőnővel, bárkivel, mert ha csak valami kis hülyeség is, de nem foglalkozol vele, tuti lesz egy pont, amikor rohadtul kiborulsz majd miatta.

A gerincferdülés nekem csak hosszabb sétáknál meg sok hajlongás után kellemetlen, ez terhesen is hasonló volt, bár az irodai szék is volt pár hétig kényelmetlen a derekamnak az elején (de utána kaptam olyan kis tüskés párnát a fenekem alé és azzal elmúlt 🙂).

A baba mozgása sosem volt ijesztő, sőt, inkább megnyugtató (előzmény missed ab után bármilyen jelzésének örültem 😊). Nem hiszem, hogy pánikra adhat okot, főleg ha valaki tud a terhességéről és tudja, hogy valami várható...

Én amúgy imádtam terhesnek lenni, sosem voltam rosszul, és a végét is "megúsztam" (a 37. héten szültem burokrepedés miatt), de ez nyilván mindenkinek máshogy jön ki. Viszont jó hír, hogy ha kellemetlen is, a végén egy babád születik 😀

Ha még kifogásokat keresel, várj vele.

Amikor már biztosan tudod, hogy gyereket akarsz, nem fogsz ilyeneken rágódni.

Nekem elöl fekvő lepényem, aminél általában később érezni a mozgást. Az én babám nagyon aktív, de még nagyon enyhén érzem és most kezdem csak kb.minden nap. Itt van egy csomó olyan kérdés, hogy kinek mikor mozdult meg először (pontosabban mikor érezte, mert akkor már rég mozog).Olvass bele. Annyira enyhe, hogy azt találgatják, most az az, vagy nem az. Kb.mint egy bélmozgás, amit amúgy is szoktál érezni, úgyhogy ettől biztos nem kapsz pánikrohamot. Fokozatosan nő a gyakorisága és az erőssége, szóval mire pánikolhatnál már meg is szoktad. Ne úgy képzeld, hogy egy reggel arra ébredsz, Alien van a hasadban🤣

Gerincferdülésem nekem is van kicsi, ez eszembe se jutott, annyira lényegtelen. Kb. minden második embernek van.

Jobban aggaszt a lumbágóm, amit egy sporttal rendbehoztam, de arról már szó se lehet. Már most fáj a derekam, pedig még csak félidőnél vagyok, de eddig a terhestornától is el voltam tiltva. Úgy néz ki, már fogok rá engedélyt kapni, mert, ha nem, akkor tuti, négykézláb megyek szülni. Nem bírná a derekam. De az a lényeg, s.ggen csúszva is mennék, ha ez az ára, hogy megszülessen. Minél jobban akarsz, annál inkább eltörpülnek a nehézségek.

#7! 40fölött vagyok, szóval volt pár 😂

Ki is derült, hogy kell egy műtét. Az is megvolt. Aztán meddőségibe is jártam, minden vizsgálatot megcsináltattam. Az én koromban már nem lehet, majd lesz valami alapon.

#6

Első terhességem előtt voltam ultrahangon, rákszűrèsen, hormonpanelt csinált az orvosom. Második előtt vizsgálat, uh és rákszűrès volt csak. Hormonjaimmal soha nem volt baj de petefészek cisztám volt már, ezért én így nyugodtabb voltam, hogy megcsináltuk ezeket a vizsgálatokat.

Gerincferdüléssel nincs tapasztalatom, de a második teherhessègnèl kb félidőtől kezdve fájt a derekam/hátam, mivel veszèlyeztetett voltam és nem tornázhattam. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy amint az eddigi válaszokból is látszik, se nem kizáró ok a terhességre a gerincferdülés se nem biztos hát és derèkfájást jelent. (De attól, hogy nincs, még eljöhetnek ezek a dolgok)