Mit tegyek? Nem bírnám ki lelkileg!

Szerintem, ha ti ketten nem tudnátok eltartani, és anyukád dnem áll úgy anyagilag, hogy segíteni tudna akkor vetesd el. Akkor vállalj gyereket, ha teljesen a magad ura vagy.

Megkérdezhetem amúgy mennyire komolya a kapcsolat?

Nem tudok tanácsot adni, mert szivfájditó, mindkettõ eset.

Ki tudja lehet, ha most elveteted,akkor soha nem lehet gyereked!

Anyukáddal még jobban el kell beszélgetned és a fiú szülei tudják már?

Kérdező kedves... ez sajnos nem fórumtéma. Ezt sajnos személyesen kell megbeszélned valakivel, segítővel, pszichológussal, szülőkkel, pároddal. Remélem senki nem vállalja fel annak a felelősségét, hogy helyetted döntsön itt ezen a holnapon...

Egy élet vállalása nagy felelősség, az elvétele is borzasztó teherrel jár. Ezért ebben csakis te tudsz dönteni. Nem szabad, hogy bárki ebben befolyásoljon! A másik ember arra jó, ha meghozod a döntést, akkor megerősít benne.

Abban, hogy "nem tudom egyedül eltartani" nem hiszek. A párod felnőtt férfi, szépen elmegy dolgozni és keres rátok.

Más is szül fiatalon, nem vagy ezzel egyedül. Itt az a kérdés, hogy mennyire stabil a kapcsolatotok, ugyanis egy gyermeknek apára is szüksége van. Ha stabilak vagytok, a párod és te érettek vagytok, akkor az első sokk után meg fogjátok oldani. Tanulni lehet gyerek mellett is, nekem több évfolyamtársam így végezte el az egyetemet. Persze az jó, ha van segítséged!

Akkor sem ítélhet el senki, ha úgy döntesz, hogy elveteted. Annyit azért hadd fűzzek hozzá, hogy remélem védekezés mellett lettél terhes és nem mellette. Mert olyan nincs, hogy "becsúszott" egy baba. Azért tenni kell. Minden védekezés nélküli együttlét potenciálisan hordozza a várandóság lehetőségét. Tehát, ha ezt akkor felvállaltad, akkor nem értem a kérdést...

..úgy értem védekezés mellett lettél terhes és nem nélkül..

Anyudnak nincs joga döntést hozni ebben a témában! Ugyanis ennek a terhe csakis a tiéd! Neked kell cipelned egy életen keresztül.

Ha már most úgy érzed, hogy fájna az elvesztése(amit nem csodálok)akkor szerintem úgy sem leszel képes elvetetni.Én a te helyedben bár nem tudom milyen viszonyban vagy édesanyáddal, biztosan vele beszélném meg.Mond el neki mit érzel és hogy te belediliznél a lelkiismeret furdalásba.Ő megértheti hisz neki is van gyermeke.Az fél siker ha már az ő bizalmát elnyered, mert gondolom fontos neked, hogy legalább lelkileg támogasson.Az anyagiak...ez egy másik kérdés.Párod sem dolgozik még?Te gondolom tanulsz.Már nem tudnád befejezni a sulit sem ha megtartanád, igaz?

Nézd, ha nagyon elhatározott vagy és mindent megtennél azért hogy élhessen, akkor be kell vállalnod, hogy miután megszülöd elmész dolgozni és munka mellett befejezed a tanulmányaidat.Ami szintén nem könnyű a mai világba, de nem lehetetlen,de ehhez segítségre lesz szükséged.Valaki segítségére...Nagyon sok erőt kívánok neked, hogy jó döntést hozz!!

nagyon sajnálom h ilyen helyzetbe kerültél, de én ugy vélem, h most édesanyádnak van igaza...nem jött el az ideje a babavállalásnak...semmi sem adott hozzá, s még nagyon fiatal vagy. s mivel még nem vagy 18, ezért nem is tudom h dönthetsz e egyedül ebben. a jogi dolgokkal nem vagyok tisztában,de mintha olvastam volna itt h szülő beleegyezése kell vagy hasonló.

szerintem még élj, tanulj, dolgozz, alapozd meg a jövődet kicsit és akkor utána vállalj babát. a tiniszerelmek bár azt hisszük hogy tartósak és húú de komolyak, de sajnos nagyon kevés pár marad együtt ha ilyen fiatalon jöttek össze...s egy 20éves fiúnak sem való még baba, nem csak neked...

remélem nem bántottalak meg vagy ilyesmi, nem ez volt a célom, én a véleményem mondtam el, amit kérdeztél.

de!-reménykedjünk, hogy a teszt negativ lesz holnap, és más okból késik, bárkivel előfordul...ilyen helyzetben az ember bebeszéli magának a tüneteket is...ird majd meg azért h milyen lett a teszt, kiváncsi vagyok, s drukkolok h most negativ legyen.