Mért van ez? Szeretnék babát és tervezzük is, de most, hogy lehet hogy összejött -mivel késik-nem biztos, hogy már most szeretnék . Kicsit megijedtem. Talán? Holnap csinálok tesztet, de nem tudom milyen eredménynek őrülnék.

Én "csak" 10 évet vártam Rá. Aztán amikor kijött a 2 csík valósággal sokkot kaptam. Zokogtam, mert rájöttem, hogy most már nincs visszaút. Addig csak akartam, hogy legyen babám, de nem mértem fel, hogy ez mekkora felelősséggel jár. Ne értsetek félre, tanult, dolgozó nő vagyok, elmúltam már 30. Felkészülten vártuk a babát, mert rengeteget olvastam, barátnőkkel és orvosokkal beszélgettem. Hát volt rá időm a 10 év alatt. De a hirtelen jött felelősségtől nagyon megijedtem. Kb. 2 napig tartott, míg magamhoz tértem.

Most nagyon várom és nagyon szeretem, élvezem a "terhesség" minden percét. 22 heteskék vagyunk és mozgolódunk.

Hidd el, hogy el fog múlni ez az érzés. Csak szerintem ez egy teljesen új helyzet, amit meg kell emészteni, el kell fogadni, és meg kell engedni.

És remélem Te is legalább annyira örülsz majd áldott állapotodnak, mint én.

Én még nem voltam ilyen helyzetben, de már jó volna ha lehetne. Viszont ha belegondolok, akkor szerintem én is valami hasonlót éreznék, hisz elég nagy felelőség, és első babával meg sok ismeretlen dolog vár egy kismamára. Nem tudja még milyen kihordani egy babát, szülni, szoptatni stb.

Szerintem hamarosan eljutsz oda, hogy alig várod, hogy a 9. hónap végén magadhoz öleld a kis csöpséget.

Sok örömöt Hozzá!