Egyet értesz-e azzal hogy az emberek kb. negyede alkalmatlan a közlekedésre?

Én is sajnos sok bolondot látok az utakon, de szerintem annyira nem rossz a helyzet. Meg kell jegyezni, hogy a negatív élmény jobban megmarad. Elmész ötven autó mellett az úton, és ha kettő balhere, akkor azt fogod megjegyezni. Például motorosokkal, biciklisekkel jó ezt a példát szemléltetni. Sok motoros van a városban, de ha egyet-kettőt szlalomozni, száguldozni látsz, akkor az esik le, hogy mekkora tahó társaság a motoros halmaz, ha meg találkozol egyel, aki normálisan halad, akkor megjegyzed, hogy itt a ritka példa. Azonban lehet, hogy nagy részük normális, és csak azt vetted észre, aki elmebajosan megy. Bicikliseknél szintén. Rengetegen tekernek az utakon, de ha egy szabályokat nem követővel találkozol, akkor azt jobban megjegyzed, mint azokat, akik a kerékpárúton haladnak, és tolva mennek át a zebrán.

Tehát én úgy gondolom, hogy ez a negyed nem pontos érték, és szerintem még alatta is vagyunk, de meg kell hagyni, hogy még így is közel vagyunk ahhoz a negyedhez.

Az életre alkalmatlan kb az emberek fele..Foglalkozom emberekkel egyfajta ügyfélszolgálat és olyan szinten siralmasan ostobák, hogy néha nem értem, hogy élték meg azt a kort amiben éppen vannak, hogy nem harapnak mellé a szendvicsnek. Valahogy a társadalom védőburka kontraszelektál és azok maradnak meg akik hülyék. Nincs logikus gondolkodásuk, nem ismerik fel az ok okozatot, jövőbe nem látnak, nulla a beleérzőkéességük, tehát, hogy más szemével lássanak helyzetet, szövegértelmezésük katasztrófa, és kommunikálni sem tudnak. Egyet tudnak nagyon, hogy ők a legokosabbak és hatalmas önérzetük van, nekik mindent lehet és csakazértis.

Na most ezek az úton is ott vannak nyilvánvalóan, és ezekkel a kiválló tulajdonságaikkal vezetnek egy 1-2 tonnás soklóerős vasat amivel bármikor kinyírhatnak másokat. Mindenkinek szerencsés utat! :)

#14 Szépen leírtad, én is ezt tapasztalom. Tényleg sokszor azon gondolkodom, hogyan tudják elvégezni a munkájukat, képesek-e megérteni mit várnak tőlük stb.

Talán rontott a helyzeten az internet, a közösségi média megjelenése. Olyan dolgokkal szembesülünk tömegével amikkel azelőtt jóval ritkábban, olyan oldalát ismerjük meg embertársainknak, amelyekről személyes beszelgetéseink során nem is gondoltuk, hogy létezik.

És azt se hagyjuk ki, hogy az emberek elég nagy része még a gyalogos közlekedésre is alkalmatlan.

Úgy lelépnek a járdáról, hogy körül se néznek, mert fel se merül bennük, hogy jöhet egy autó, ami majd nem fog nekik megállni. Meg mivel a zebránál hozzá vannak szokva, hogy mindenki megáll nekik, ezért máshol is csak úgy ötletszerűen lelépnek, és sétálnak keresztül az úton. Fülük bedugva, nehogy halljanak valamit, közben a telefont bámulják.

Más, de szintén közlekedés: múlt héten mondta egy mozdonyvezető, hogy egy lány ácsorgott a peronon bedugott füllel, telefont bámulva. A mozdonyvezető hiába dudált, nem hallotta meg. A vészfékezésnek azért annyi értelme lett, hogy a lányt nem csapta szét, mint a híg fost, hanem csak félrelökte, és megúszta zúzódásokkal.

A másik alkalommal ugyanígy állt egy lány az érkező vonat ELŐTT az állomási átjárón, mert a másik vágányra várta a vonatát. A forgalmista az emeleti helyiségből látta, és ész nélkül ordítozott ki neki a hangosbemondón, és a lány csak akkor vette észre magát, mikor a forgalmista már csúnya dolgokat ordított. Mire a lány megsértődött, elnyafogta otthon, hogy mi történt, és az ügyvéd apuka nem kevert le neki egy nagyot, hanem bepanaszolta a forgalmistát a szidalmakért. Ahelyett, hogy megköszönte volna neki, hogy megmentette a lánya életét.